Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)
1929-12-01 / 12. szám
18 HARCOLVA ÉPÍTŐ ESZTENDŐK. 1924 december 9 és 10-én Magyar- Amerika egyházi életének eleddig legnagyobb jelentőségű történelmi eseménye játszódott le az azóta magyar körökben annyira ismeretessé lett franciás nevű Duquesne pennsylvániai városkában. Hét magyar református gyülekezet hivatalos kiküldöttei két napos komoly tanácskozás után kimondották, hogy megalakitják a Független Amerikai Magyar Református Egyházat. Azóta öt esztendő telt el s ez a félévtized bebizonyitotta, hogy Istennek akarata volt az, amely ezt az Egyházat életre hivta s Ő volt az, aki súlyos küzdelmei között is megőrizte és előbbre segítette. Öt év általában elég rövid idő ahoz, hogy valamely intézmény értékének, eredményeinek teljes objektivitással való felmérésére kellő távlatul szolgáljon. A Független Amerikai Magyar Református Egyház háta megett lévő — harcolvaépitő — nehémiási öt esztendő azonban nem csak megbirja, de elvárja a tárgyilagos seregszemlét. Az alábbiakban egyházi, magyar faji és amerikai szempontból akarjuk röviden sorra venni azokat az eredményeket, amelyeket ez az Egyház Isten után az elmúlt félévtized alatt elért. Az első szempontból vizsgálva megbizonyitotta ez az Egyház, hogy a magyar református vallás csakugyan élő és ható erő. Kovász, mely erjeszt; fény, amely világit, s örök dicsősége a magyar református vallásnak, hogy olyan dinamikus, teremtő erőnek bizonyult, amely képes volt arra, hogy egy idegen világrészben, idegen néptengerben is megtudott gyökeresedni s egy erős, sudárba szökkenő hajtást tudott hajtani. A csonkatörzs viharok által idegenbe sodort ága, amely ime gyökeret vert s már gyümölcsöket is termett. A magyar református vallás emez alkotó, teremtő erejét megbizonyitotta akkor, amikor a hazai Egyház kellő tájékozottság hiányában szinte maga mondotta ki, hogy az amerikai magyar reformátusok önálló egyházi berendezkedésre képtelenek, de amit ugyanakkor nem igen mert volna megmondani az utódállamokbeli magyar reformátusoknak. Amikor tehát ez az Egyház össze tudta szedni Amerikában ilyen körülmények között is az ézsaiási maradékot, akkor ennek bizalom-visszaadó, vagy helyesebben bizalom-erősítő hatással kell lennie a sok súlyos belső és külső bajokkal küzdő Magyarországi Református Egyházra is. A magyar református vallás csakugyan a Krisztus vallása. A magyar református vallás csakugyan lélek és élet prezerváló hatalmas erő, ha azt annak követői valóban komolyan veszik. És a mi amerikai magyar református Egyházunk pedig komolyan vette, mert hitvallásos. A Második Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté nem csak alkotmányában emlittetik meg; nem lomtárba, vagy múzeumba való ócskaságoknak tekinti azokat, hanem normáknak, amelyek szerint értelmezi és magyarázza a Biblia tanításait. És ez ősi alapok — vallást teszünk róla — viharálló fundamentumnak bizonyultak. Ha valahol, akkor magyar református Egyházban nincs helye semmiféle dilettantizmusnak, vagy impresszinónizmusnak. Vagy a Biblia és az ennek alapján készült hitvallások a tekintély, vagy egyéni vélekedés, esetleg valami divatos iskolai irány. Az utóbbi esetben azonban a magyar református egyháznak csak a neve van van meg, mint az elpusztult kagylónak a héjjá. Ezért vallja a mi Egyházunk az egyházra, egyházi szolgákra és a sákramentomokra vonatkozó ősi református tanításokat. Öt év alatt elért eredményeit nem tudjuk mással megmagyarázni, csak azzal, hogy hitvallásos. Tovább menve, ez az Egyház a keresztyéni életnek olyan gazdag forrásait tárta fel tagjainak lelkében, amelyre
