Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-05-01 / 5. szám
4 na az is, hogy a Független Egyház egyesíthessen minden gyülekezetét. Miért nem időszerű, miért múlta idejét? Amiért 1890- ben, majd 1918-19-ben az alkalmas lélektani helyzetet az akkori vezetők rövidlátóan nem akarták, vagy ügyetlenül nem tudták kihasználni, az még nem bizonyíték arra, hogy egy alkalmas lélektani pillanat újra el nem érkezhetik és hogy azóta, ha nem is a vezetők, de a gyülekezetek jobb belátásra ne juthattak volna. A történelem — s igy az egyháztörténelem is —• igen gyakran ismétli magát. Mi például az amerikai magyar reformátusság számára, épen annak eddigi történelme alapján, rendületlenül hiszünk egy ilyen történelmi ismétlődésben és úgy állítjuk, hogy kizárólagosan műtőiünk, lelkivezetőktől függ annak az egység érdekében való okos kihasználása vagy oktalan elmulasztása. Kalassay maga is beismeri, hogy 1919- ben meg lehetett volna valósitani az egységet. Ezt a beismerést örömmel nyugtázzuk, de egyben kétséget kizárólag meg kell állapítanunk azt is, hogyha akkor a lehetőség meg volt, úgy kizárólag a tehetetlen vezetés hibájának tudható be a cselekvés elvetélése. Úgy vettük észre, hogy a cikkíró szerint is hiba volt akkor az egység meg nem teremtése. Ha viszont hiba volt, akkor egy ballépés hozhat-e később vitán felüli jó eredményeket? Aligha. Már pedig az egész mai amerikai magyar ref. helyzet annak a ballépésnek következménye. Nekünk, függetleneknek, beismerjük, könnyebb őszintéknek lennünk, mint a másik oldalnak. És ne vétessék ez egyszer durvaságnak, ha kereken kimondjuk, hogy szerintünk a vallásszabadságnak semmi köze nincs az amerikai helyzet elfekélyesedett voltához. Egyetlen oka volt és van ennek. Ez pedig az, hogy az amerikai magyar református papoknak nem volt elég bátorságuk megkísérelni a saját lábukon járást egy önálló egyházi szervezetben s nem volt elég hitük népünk kitartó erejében. Nem vallásszabadság forgott a csatlakozási harcok idején kérdésben, avagy gondolatban, hanem a papi állások biztonsága. Nem a kisebb egyházak fenntartási lehetőségén múlott az egység megteremtése, hanem azon, hogy a papi fizetések biztosithatók-e száz százalékban az önálló egyházban vagy sem? És mert akkor úgy látszott, hogy jobb lesz a sürü garas, mint a ritka krajcár, azért kellett keresni egy “hatalmas közegyházat”, mely védőszárnyai alá fogadja a saját gyengeségük félelmes érzésétől meggyámoltalanodottakat. Valljuk be már egyszer, hogy ez igy volt s ha ezt megtesszük, nem kell majd lehetetlen rabulisztikával kerülgetni a forró kását, nem kell vallásszabadságot és más egyebet emlegetni, hanem fejére ütve a szögnek, könnyebb lesz kulcsot találni a helyzet megoldásához. Ma már a naiv gyermek is mosolyog pl. azon a propagandán, mely annak idején Magyarország megmentését egyenesen attól tette függővé, hogy az amerikai magyar reformátusok becsatlakoznak-e valamelyik pénztcsörgető amerikai közegyházba, vagy nem csatlakoznak be. Tiz év telt el már azóta s a mentés még mindig késik. A propagandának ezt az irányát már a legvehemensebbek is elvetették. Hol vagyunk attól az ígérettől is, mely iskolákat Ígért a magyaroknak. Majdnem száz gyülekezetünk van különböző misszióknál s egyetlen egy rendes iskolájuk nincs. Ahol pedig van valami iskola-féle, ott az az illető gyülkezet érdeme s nem a “hatalmas közegyház”-aké. A presbyterian egyház general assemblyje épen most tárgyal a methodistákkal való egyesülésről, a Reformed Churchnél :: GONDOLKOZZÉK!! — MIT GONDOL?? Mi az akadálya az Amerikai Magyar Reformátusok Egységének? 1! BOX 326, DUQUESNE, PA. — írja meg véleményét a Magyar Egyháznak!
