Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-05-01 / 5. szám

4 na az is, hogy a Független Egyház egye­síthessen minden gyülekezetét. Miért nem időszerű, miért múlta idejét? Amiért 1890- ben, majd 1918-19-ben az alkalmas lélek­tani helyzetet az akkori vezetők rövidlátóan nem akarták, vagy ügyetlenül nem tudták kihasználni, az még nem bizonyíték arra, hogy egy alkalmas lélektani pillanat újra el nem érkezhetik és hogy azóta, ha nem is a vezetők, de a gyülekezetek jobb belá­tásra ne juthattak volna. A történelem — s igy az egyháztörténelem is —• igen gyakran ismétli magát. Mi például az amerikai ma­gyar reformátusság számára, épen annak eddigi történelme alapján, rendületlenül hiszünk egy ilyen történelmi ismétlődésben és úgy állítjuk, hogy kizárólagosan műtő­iünk, lelkivezetőktől függ annak az egység érdekében való okos kihasználása vagy ok­talan elmulasztása. Kalassay maga is beismeri, hogy 1919- ben meg lehetett volna valósitani az egy­séget. Ezt a beismerést örömmel nyug­tázzuk, de egyben kétséget kizárólag meg kell állapítanunk azt is, hogyha akkor a lehetőség meg volt, úgy kizárólag a tehe­tetlen vezetés hibájának tudható be a cse­lekvés elvetélése. Úgy vettük észre, hogy a cikkíró szerint is hiba volt akkor az egy­ség meg nem teremtése. Ha viszont hiba volt, akkor egy ballépés hozhat-e később vitán felüli jó eredményeket? Aligha. Már pedig az egész mai amerikai magyar ref. helyzet annak a ballépésnek következ­ménye. Nekünk, függetleneknek, beismerjük, könnyebb őszintéknek lennünk, mint a má­sik oldalnak. És ne vétessék ez egyszer durvaságnak, ha kereken kimondjuk, hogy szerintünk a vallásszabadságnak semmi köze nincs az amerikai helyzet elfekélye­­sedett voltához. Egyetlen oka volt és van ennek. Ez pedig az, hogy az amerikai ma­gyar református papoknak nem volt elég bátorságuk megkísérelni a saját lábukon járást egy önálló egyházi szervezetben s nem volt elég hitük népünk kitartó erejé­ben. Nem vallásszabadság forgott a csat­lakozási harcok idején kérdésben, avagy gondolatban, hanem a papi állások bizton­sága. Nem a kisebb egyházak fenntartási lehetőségén múlott az egység megterem­tése, hanem azon, hogy a papi fizetések biztosithatók-e száz százalékban az önálló egyházban vagy sem? És mert akkor úgy látszott, hogy jobb lesz a sürü garas, mint a ritka krajcár, azért kellett keresni egy “hatalmas közegyházat”, mely védőszár­nyai alá fogadja a saját gyengeségük fé­lelmes érzésétől meggyámoltalanodottakat. Valljuk be már egyszer, hogy ez igy volt s ha ezt megtesszük, nem kell majd lehe­tetlen rabulisztikával kerülgetni a forró kását, nem kell vallásszabadságot és más egyebet emlegetni, hanem fejére ütve a szögnek, könnyebb lesz kulcsot találni a helyzet megoldásához. Ma már a naiv gyermek is mosolyog pl. azon a propagandán, mely annak idején Magyarország megmentését egyenesen at­tól tette függővé, hogy az amerikai magyar reformátusok becsatlakoznak-e valamelyik pénztcsörgető amerikai közegyházba, vagy nem csatlakoznak be. Tiz év telt el már azóta s a mentés még mindig késik. A propagandának ezt az irányát már a leg­­vehemensebbek is elvetették. Hol vagyunk attól az ígérettől is, mely iskolákat Ígért a magyaroknak. Majdnem száz gyülekeze­tünk van különböző misszióknál s egyetlen egy rendes iskolájuk nincs. Ahol pedig van valami iskola-féle, ott az az illető gyülkezet érdeme s nem a “hatalmas közegyház”-aké. A presbyterian egyház general assemb­­lyje épen most tárgyal a methodistákkal való egyesülésről, a Reformed Churchnél :: GONDOLKOZZÉK!! — MIT GONDOL?? Mi az akadálya az Amerikai Magyar Reformátusok Egységének? 1! BOX 326, DUQUESNE, PA. — írja meg véleményét a Magyar Egyháznak!

Next

/
Thumbnails
Contents