Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-05-01 / 5. szám
Volume VII. JUNE, 1928 Number 6. MAGYAR EGYHÁZ MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $1 a year Entered as Second-Class Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of March 3, 1879. — Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section 1103, Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. AssociateEditors: Louis Nánássy CharlesVincze AlexanderDaróczy Editor-in-Chief: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes LÁTÁSRA VALÓ SZEMEK ELÉ A Reformed Church in the U. S. A. kebelébe tartozó u. n. csatlakozott lelkészeknek a magyarországi Egyetemes Konventhez intézett Memoranduma s a Független Amerikai Magyar Ref. Egyháznak ezt természetszerűleg követett átirata ismét az érdeklődés előterébe helyezte úgy az óhazai, mint az amerikai magyar református egyházi körök előtt az itteni magyar gyülekezetek egységes Egyházba való szervezésének kérdését. Úgy tudjuk, hogy a Konvent egy bizottságra bízta az amerikai kérdés tanulmányozását s nem zárkózott el az elől, hogy az egység tető alá hozása érdekében esetleg egy újabb konventi kiküldött személyes tárgyalásai által is kísérletezzék. Nem akarnánk most azzal foglalkozni, hogy a konventi bizottság otthoni munkája mit és mennyit használhat az egység ügyének, még csak arra sem térünk ki, hogy egy kiküldött puszta megjelenése vagy akár tárgyalásai dűlőre juttathatják-e a kérdést, csupán a tényt akarjuk megállapítani, hogy még mielőtt bármelyik denominációhoz is hivatalos értesítés érkezhetett volna a konvent állásfoglalásáról, már is megkezdődött — jó amerikai szokás szerint — a csatatér argumentumokkal való toll-tüzérségi belövése. A Reformed és Presbyterian missziók hivatalos lapjában ugyanis a veterán Kalassay Sándor árvaatya, (akinek állására való tekintettel pedig igen alkalmas volna a csatározásokat ligonieri fedezékéből hallgatólagosan szemlélni) “Az Egyházmegyei Gyűlések Után” ártatlan címet viselő cikkében merész és logikátlan állításokkal igyekszik a Reformed Churchnek magyar munkára egyedül üdvözítő voltát bizonygatni. Érteni hiszen mi megértjük állásfoglalását, sőt talán jóhiszeműségét is akceptáljuk, de mégis feltűnően sántitónak kell leszögeznünk következtetéseit. A református vallásszabadságból többek között azt következteti Kalassay, hogy szétszakadozottságunk nem szüntethető meg. Mi köze a vallásszabadságnak a mai állapothoz? Hiszen reformedbeliek és presbiteriánok váltig azt állítják, hogy velünk magyar reformátusokkal azonos vallásuak. Ha ez igaz, akkor hát nem a vallás szabadságával összefüggő okok tartják őket távol pl. a független Egyháztól, mert hol gyakorolhatnák jobban vallásukat, ha az magyar református, mint épen egy önálló és független Amerikai Magyar Ref. Egyházban? Kalassay nem elég őszinte ahoz, hogy ennél a kérdésnél “szabadosságot” merjen írni szabadság helyett. Azt is Írja, hogy “minél jobban törekszünk arra, hogy ez (t. i. a szétszakadozottság) megszűnjék, annál nagyobbak lesznek a szakadékok”. Ilyet is képtelenség állítani akkor, ha jóhiszemű törekvőket tételezünk föl. Vagy talán a cikkíró minden jóhiszemű törekvésre képtelennek tartaná saját kollegáit? Ezt mi, az ő helyében, nem mernénk igy hinni. Egyik bekezdésében minden megokolás nélkül, egyszerűen állítja Kalassay, hogy nem időszerű beszélni a gyülekezetek egyesüléséről és hogy idejét múlta vol
