Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-04-01 / 4. szám

18

KERESZTYÉN EMBER IMÁDSÁGA,

melyben azért esedezik, hogy az Isten házát szorgalmasan látogató keresztyén

lehessen.

Mindenható Isten, Atyám az Ur Jézus Krisztusban! Te szent parancsolataid legszentebbjei közé foglaltattad, hogy hat napon át munkálkodjunk, a hetediket pedig megszenteljük. (II. Móz. 20,8-11). És ha a Te törvényedből egyetlen pontocska vagy egyetlen jóta sem mulhatik el, mig be nem teljesedik (Máté ev. 5-18), mennyivel kevésbbé szeghetnénk meg büntetés és kárvallás nélkül eme legnagyobb parancsolataid egyikét?!

Őrizz hát engem, őriző Pásztorom, és hiv Oltalmazom, hogy parancsolatodat megtartsam és a napot, melyet Te megszenteltél, én is megszenteljem. Kiváltképen szenteljen meg azt a Te imádásod házának felkeresésével és ott a Te szent Felségednek a többi hivek seregével együtt való igaz imádásávah Tudom ugyan, hogy a magános lélek buzgólkodását is kedvesen veszed, bárhonnan forduljon is Hozzád, de a hivek együttes tisztelete felülmúlja azt méltósággal. Azért, ha jön a vasárnap és a Te gyülekezet által való imádásod órája, irányítsd az én lépteimet a Te házadba és háríts el előlem minden akadályt, mely onnan visszatarthatna.

Tégy szabadossá a munkától. Oszd be nékem a magam és családom megélhetését biztositó munkát úgy, hogy azt parancsolatod szerint hat napon át elvégezhessem és a hetediken megszűnhessek tőle. És a hat nap munkájának gyümölcséből juttass eledelt a mi asztalunkra a hetediken is, amint pusztában vándorló népedet elláttad mannával külön munka nélkül a hetediknapra is. (II. Móz. 16,22-30). Hogy igy a gondjaimra bízottak jóléte felöli aggodalmaskodás nélkül foglalatoskodhassam a Te tiszteletedben.

És ha Te megadod eledelünket és ruházatunkat, az annak a jele, hogy szerinted nyugodtan megszűnhetünk a hetedik napon való munkálkodástól. (I. Tim. 6-8). Óh Uram, őrizz meg engem akkor attól, hogy sorsommal való elégedetlenségtől és

a világi kincsek szerfelett való kívánásától ösztönöztetve, kényszerités nélkül, magam vegyem magamra az igát és szánt szándékkal áthágjam parancsolatodat. Juttasd akkor eszembe szent Fiadnak azon szavait, amelyekkel az ilyen folyton aggódó, örökké elégedetlen, szünet nélkül világi kincsekért tülekedő embereket igyekezett a Mammon karjaiba eséstől visszatartani, mondván: “Ne gyüjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják: hanem gyüjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a lopok ki nem ássák, sem el nem lopják.” “Ne aggodalmaskodjatok, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát és ezek mind megadatnak néktek.” (Máté 6, 19-20, 31-33). “Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővelkedésben van az embernek az ő élete” (Luk. 12-15). Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?!” (Márk 8-36). Juttasd eszembe, idvességemnek féltőnszerető Istene, szent apostolodnak azt a mondását is: “Valóban nagy nyereség az Istenfélelem megelégedéssel. Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy semmit ki sem vihetünk; de ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísérteibe, meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől és magokat általszegezték sok fájdalommal!” (I. Tim. 6,6-10).

És ha se szükségszerű, se pénzszomj-