Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-04-01 / 4. szám

15 reformátusok is képesek volnánk egy nagy, minden magyar reformátust magában fog­laló, önálló közegyházat alkotni) akkor lép­jünk társulási viszonyba valamelyik ameri­kai felekezettel, de előbb próbáljuk meg indítványunk első részét. A meggyőződés, az önzetlenség, a becsület, a hitünkhöz és fajunkhoz való ragaszkodás, az ezekért minden áldozatra kész odaszánás szava so­ha leplezetlenebből nem hangzott tőlünk, mint ennél a pontnál. A csatlakozottak kö­zött volt nem is egy aki hajlandó lett vol­na az indítványt elfogadni. Ámde ekkor az történt, hogy Kalassay Sándor árvaatya, a gyűlés elnöke, a gyűlés-vezetés legelemibb szabályát félretolva, ahelyett hogy pártat­lanul és tárgyilagosan ösmertetve a két in­dítványt, azokat szavazás alá bocsátotta volna, általuk már valamikor (?) megpró­báljak s a gyakorlatban kivihetetlennek bizonyuknak jelentette ki indítványunkat. Az elnöki önkény ilyen elfajulása ellen hasztalan tiltakoztunk, azok ilyen beveze­tés után szavazat alá kerültek s indítvá­nyunkat egyhangúlag elvetették. Ennél a pontnál jó lesz egy pár pilla­natig időznünk. Nevezetesen a magyar re­formátus egyház történetében még soha nem volt példa arra, hogy magokat szájjal magyar reformátusoknak valló lelkészek ilyen tömegben, ekkora merészséggel és nyíltsággal bizonyították volna meg apos­­tataságukat, szájjal vallott vallásuk meg­tagadását. Az ellenkezőjét most már ezek után hiába állítják, hiszen egyhangúlag nyilvánították ki felállásukkal, hogy ők két­féle reformed, háromféle presbyterián és congregaciónálista hitüek, illetve vallásuak, akiknek semmi közük a magyar református valláshoz és egyházhoz. Ez az egyik. A másik : soha a magyar faj történeté­ben nem volt még példa arra, hogy magu­kat szájjal magyar reformátusnak valló lel­készek ilyen tömegben, ekkora merészség­gel és nyíltsággal helyezkedtek volna szem­be az előttünk százszorszent magyar faji érdekkel, mint a csatlakozott lelkészek az amerikai magyarság eme mohácsi vésznap­ján. Egyhangúlag jelentették ki, hogy ők a magyar reformátusság mostani széttagolt­ságát, amely minden nyomorúságunknak, tehetetlenségünknek oka, s amely miatt a magyarság az oldott kéve jól ösmert szomorú sorsára jut időnek előtte, jónak, fentartandónak s meg nem változtatható­­nak tartják, vagyis nyílt ellenségei a ma­gyarság összefogásának. Ha ez nem fa­junk ellen elkövetett bűn, akkor semmi a világon. Ha pedig valaki ez irózatos visel­kedés okát keresi, rámutatuk arra is: az egyiptomi húsos fazekak. Indítványunk leszavazása után csak egyet tehettünk: tiltakozásunkat bejelent­ve, kivonultunk abból a magyar templom­ból, amelynek falai között magyar reformá­tus vallásunk és magyar fajunk ellen ilyen merényletet tudtak elkövetni magukat ma­gyaroknak nevező lelkészek. Eme kénysze­rű s az adott helyzetben egyetlen lehető eljárásunk szemmel láthatólag megdöbben­tette a csatlakozott lelkészeket, úgy hogy a lelki deprimáltság enyhítésére az elnök kénytelen volt szünetet elrendelni. Arról,ami azután történt, csak a napi­lapokból tudunk. .Megalakult az “Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület”, azonban ebben az egyesületben egyetlen­egy magyar református lelkész sincs! Ha ez az “Amerikai Magyar Lelkészegyesület'’ nem fából vaskarika, akkor semmi sem a világon. S minden jóérzésü magyart kétség­­beeséssel tölt el az a tény, hogy nagyobb erkölcsi fogyatkozásban szenvednek, mint eddig bárki is gondolni merte. Azonban van vigasztalásunk is: az, hogy a fák nem nőnek az égig, hogy a hazugságok erdejét meg fogja égetni a bűnt gyűlölő Isten ha­ragjának tüze. Az csak természetes, hogy eme lelkészegyesület működése elé legna­gyobb bizalmatlansággal nézünk. Semmi egyébnek nem tekintjük azt, mint az ame­rikai magyarság és magyar reformátusság már megkezdett sírjának még mélyebbre ásására összeszövetkezett társaságnak. Csak egyet ne feledjenek el az álmagyarok és ál­magyar reformátusok : nagypéntekhez igen közel esik husvét. Daróczy Sándor. Szereti a Magyar Egyházat? Akkor ren­dezze hátrálékát és fizessen is elő!

Next

/
Thumbnails
Contents