Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-04-01 / 4. szám
15 reformátusok is képesek volnánk egy nagy, minden magyar reformátust magában foglaló, önálló közegyházat alkotni) akkor lépjünk társulási viszonyba valamelyik amerikai felekezettel, de előbb próbáljuk meg indítványunk első részét. A meggyőződés, az önzetlenség, a becsület, a hitünkhöz és fajunkhoz való ragaszkodás, az ezekért minden áldozatra kész odaszánás szava soha leplezetlenebből nem hangzott tőlünk, mint ennél a pontnál. A csatlakozottak között volt nem is egy aki hajlandó lett volna az indítványt elfogadni. Ámde ekkor az történt, hogy Kalassay Sándor árvaatya, a gyűlés elnöke, a gyűlés-vezetés legelemibb szabályát félretolva, ahelyett hogy pártatlanul és tárgyilagosan ösmertetve a két indítványt, azokat szavazás alá bocsátotta volna, általuk már valamikor (?) megpróbáljak s a gyakorlatban kivihetetlennek bizonyuknak jelentette ki indítványunkat. Az elnöki önkény ilyen elfajulása ellen hasztalan tiltakoztunk, azok ilyen bevezetés után szavazat alá kerültek s indítványunkat egyhangúlag elvetették. Ennél a pontnál jó lesz egy pár pillanatig időznünk. Nevezetesen a magyar református egyház történetében még soha nem volt példa arra, hogy magokat szájjal magyar reformátusoknak valló lelkészek ilyen tömegben, ekkora merészséggel és nyíltsággal bizonyították volna meg apostataságukat, szájjal vallott vallásuk megtagadását. Az ellenkezőjét most már ezek után hiába állítják, hiszen egyhangúlag nyilvánították ki felállásukkal, hogy ők kétféle reformed, háromféle presbyterián és congregaciónálista hitüek, illetve vallásuak, akiknek semmi közük a magyar református valláshoz és egyházhoz. Ez az egyik. A másik : soha a magyar faj történetében nem volt még példa arra, hogy magukat szájjal magyar reformátusnak valló lelkészek ilyen tömegben, ekkora merészséggel és nyíltsággal helyezkedtek volna szembe az előttünk százszorszent magyar faji érdekkel, mint a csatlakozott lelkészek az amerikai magyarság eme mohácsi vésznapján. Egyhangúlag jelentették ki, hogy ők a magyar reformátusság mostani széttagoltságát, amely minden nyomorúságunknak, tehetetlenségünknek oka, s amely miatt a magyarság az oldott kéve jól ösmert szomorú sorsára jut időnek előtte, jónak, fentartandónak s meg nem változtathatónak tartják, vagyis nyílt ellenségei a magyarság összefogásának. Ha ez nem fajunk ellen elkövetett bűn, akkor semmi a világon. Ha pedig valaki ez irózatos viselkedés okát keresi, rámutatuk arra is: az egyiptomi húsos fazekak. Indítványunk leszavazása után csak egyet tehettünk: tiltakozásunkat bejelentve, kivonultunk abból a magyar templomból, amelynek falai között magyar református vallásunk és magyar fajunk ellen ilyen merényletet tudtak elkövetni magukat magyaroknak nevező lelkészek. Eme kényszerű s az adott helyzetben egyetlen lehető eljárásunk szemmel láthatólag megdöbbentette a csatlakozott lelkészeket, úgy hogy a lelki deprimáltság enyhítésére az elnök kénytelen volt szünetet elrendelni. Arról,ami azután történt, csak a napilapokból tudunk. .Megalakult az “Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület”, azonban ebben az egyesületben egyetlenegy magyar református lelkész sincs! Ha ez az “Amerikai Magyar Lelkészegyesület'’ nem fából vaskarika, akkor semmi sem a világon. S minden jóérzésü magyart kétségbeeséssel tölt el az a tény, hogy nagyobb erkölcsi fogyatkozásban szenvednek, mint eddig bárki is gondolni merte. Azonban van vigasztalásunk is: az, hogy a fák nem nőnek az égig, hogy a hazugságok erdejét meg fogja égetni a bűnt gyűlölő Isten haragjának tüze. Az csak természetes, hogy eme lelkészegyesület működése elé legnagyobb bizalmatlansággal nézünk. Semmi egyébnek nem tekintjük azt, mint az amerikai magyarság és magyar reformátusság már megkezdett sírjának még mélyebbre ásására összeszövetkezett társaságnak. Csak egyet ne feledjenek el az álmagyarok és álmagyar reformátusok : nagypéntekhez igen közel esik husvét. Daróczy Sándor. Szereti a Magyar Egyházat? Akkor rendezze hátrálékát és fizessen is elő!
