Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-04-01 / 4. szám
12 MILYEN LELKÉSZEGYESÜLET? Lapunk múlt havi számában “Egy kis őszinteség’’ cim alatt részletesen foglalkoztunk azzal a reformed részről megpeditett tervvel, amely az “Amerikai Magyar Kálvinista Lelkészegyesület” megalakítását célozta. Három pontban rámutattunk azokra a módokra is, amelyek szerint az megalakítandó lett volna. Ezek közül az elsőben széttagoltságunkra, az egyházkormányzás és egyházi szervezkedés terén való ziláltságra s a magyar református névvel visszaélés által teremtett lehetetlen helyzetre mutattunk rá, óva intvén az érdekelteket, hogy ezen állapotoknak fenntartása mellett az egyesület megalakításához hozzá se fogjanak, mert — hitetés és rosszhiszeműség lévén az alapja — azon nem lehet az Isten áldása. A második pontban építésre valamivel alkalmasabb alapul azt jelöltük meg, hogy a különböző amerikai “kálvinista” felekezethez tartozó magyar nyelvit lelkészek ne szégyeljék nyíltan bevallani valahára azt, hogy ők reformed, presbyterian stb. vallásiak, mint ahogy mi nem szégyeljiik, sőt büszkék vagyunk arra, hogy Istenünk kegyelméből a magyar református vallásban minden megpróbáltatás ellenére is megmaradtunk. Szóval őszinteséget kértünk. A harmadikban nemcsak a mi, de a magyar református vallást megtagadó, vagy csak cégérül használó amerikai “kálvinista" felekezetű lelkészek szájjal vallott plattform-jára mutattunk rá, nevezetesen arra, hogy a lelkészegyesületet magyar református alapon alakítsuk meg, és pedig úgy, hogy ezt a lelkészegyesületet a gyülekezetek magyar református vallásban és egyházban való egyesítése előzze meg, vagy legalább is a lelkészegyesület legelső feladatának azt tekintse, hogy hogyan lehetne ezt a kérdést magyar református vallásunk és egyházunk csorbulása nélkül megoldani. Még a legegyszerűbb, legiskolázatlanabb, de ugyanakkor becsületes magyar református ember is belátja, hogy ez utóbbinál őszintébb, következetesebb, magyar református emberhez méltóbb alapot a lelkészegyesület megalakítására, amely egyúttal minden problémánk megszüntetéséhez a kulcsot is. szolgáltatja, senki nem adhatott volna. Alapul csak a két utóbbi pont valamelyikét lehetett volna elfogadni, ámde nem ez történt. Az történt, hogy az amerikai magyar reformátusság idestova negyven éves története alatt soha leplezetlenebből meg nem mutatták a magyar református vallás, de ugyanakkor sajnos, a magyar faj és magyar érdek elleni ellenszenvüket, sőt, megmondjuk bátran, ellenséges érzületüket a különböző amerikai felekezetű magyar nyelvű lelkészek, mint a New Yorkban az 1928 március 14-én tartott lelkészegyesületi alakuló gyűlésen. íme a gyűlés lefolyása. A kitűzött időpontnál jóval később kb. negyven lelkész gyűlt össze, köztük magyar református lelkészek hatan, Egyházunk képviseletében. A gyűlés vezetője, előttünk érthetetlen módon, mert erre senki sem választotta meg, Kalassay Sándor árvaatya volt, aki mellett hasonlóan felhatalmazás nélkül Varga Lajos pittsburghi csatlakozott lelkész, mint jegyző, Bogár Lajos toledói, még csak magyar klasszisba Sem tartozó reformed lelkész mint előadó működött. A gyűlés megnyitása után Török Imre heves-nagykunsági esperes, a Kossuth-szobor leleplezésére kiküldött konventi megbízott üdvözölte a megjelenteket. De ugyanekkor beszéltek dr. Charles Schaeffer reformed churchbeli missioi superintendens és egy bloomfieldi presbiteriánus theolgiai tanár is. A déli szünetig csak a Bogár Lajos által megszerkesztett, az igazságot mesterien eltakaró, vagy kerülgető deklaráció felolvasásáig jutottunk, amelynek részletes megtárgyalása a délutáni ülésre maradt. Úgy a délelőtti, mint a délutáni ülést egy-egy hozsánna ének zárta be, illetve nyitotta meg, amelyek közül az egyik énekeskönyvünkbe fel sem vétetett. Az igaz, hogy magyar református papigyüléseken zsoltárt, vagy dicséretet szoktunk énekelni, de a magokat szájjal magyar re
