Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-04-01 / 4. szám

A háború után akkor, amikor a ma­gyarországi egyházak becsatlakoztatására a mozgalom már megindult, s népünk meg­nyerésére az egyik oldalon megejtő ígére­tek tétettek, ugyanakkor a másik oldalon a legelfogultabb magyarellenesség tüzeit élesztgették a missiók táborából. El lehet mondani, hogy ahol ennek az irányzatnak az emberei magyar vonatkozásban megszó­laltak, — pedig szavuk felhatott a legma­gasabb helyekre is, — ott lapok, nyilatko­zatok, jelentések, levelek angol, magyar, tót nyelven egyformán dühöngő magyar­­ellenességet hirdettek. Hivatkozhatunk a legtekintélyesebb angol nyelvű presbiteriá­­nus hetilap magyarellenes kirohanására. Olvashatjuk az Egyházak Szövetségi Ta­nácsa (Federal Council of Churches) pres­­biteriánus titkára által kiadott magyarvo­­natkozásu jelentést, amely a végpusztulás­ra Ítélt erdélyi magyarsággal szemben min­denben helybenhagyja a megsemmisítő ro­mán törekvéseket. (Jellemző, hogy a ma­gyarországi egyházi lapok e jelentést mint magyarbarát dokumentumot ismertették!) Elővehetjük a presbiteriánusok magyarvo­­natkozásu zsinati végzéseit, s láthatunk azokban égrekiáltóan igazságtalan állás­­foglalást minden magyar nemzeti érdekkel szemben. Elővehetjük ugyanennek az irány­zatnak tót reformátusok számára tót nyel­ven kiadott lapját, s olvashatjuk abban vérlázitóan durva magyargyalázó cikkek egész sorozatát. Az adatok száma azonban légió! Kérdeziik most már, hogy azok az em­berek, akik minden magyar református ér­dekekkel való sáfárkodásra ajánlják fel ma­gukat az emlékiratban, megtették-e egyet­len egyszer is azt, hogy élve annyiszor em­legetett amerikai összeköttetéseik kiváltsá­gaival tiltakoztak volna, vagy legalább fel­világosítani igyekeztek volna ezekkel a döb­benetesen sötét jelenségekkel szemben? A felelet erre a kérdésre az, hogy egyetlen egy alkalommal sem tették meg ezt! Kitörölhetetlen folt az amerikai fele­kezetek kebelében munkálkodó református és presbiteriánus lelkészek életében az a tény, hogy nemcsak elmulasztották azt, hogy a magyar és magyar református igaz­ságoknak apostolai legyenek Amerikában, de egyenesen túllicitálni igyekeztek, szé­gyenletes szolgalelkiiségben, amerikai párt­fogóikat akkor, amikor magyar és magyar református ellenes hurok pengetéséről volt szó. Amerikai magyar pap volt az, aki a hazaárulásának egész szégyenével Ameri­kába érkezett Károlyi Mihályt amerika társaságba beprotegálni igyekezett, mint a jövő Magyarország reménységeinek áldozó apostolát. Történt ez kevéssel azután, hogy az illető pap visszatért magyarországi útjáról, amelyen őt és feleségét kitüntető megkülönböztetéssel vették körül, a ma­gyarországi református Egyház vezetői, egyenesen ünnepelve az egyik egyházi lap által “nagyasszony” jelzővel megékesitett tiszteletes nőt. Magyar tanár volt az, aki előkelő ame­rikai közönség előtt nem tudott jobbat mondani fajtájáról mint azt, hogy a leg­helyesebb azzal szemben a minél gyorsabb beftlvasztás. Kár hogy a magyar tanszé­kekkel kapcsolatban az emlékirat Írói nem veszik maguknak az időt arra, hogy ilyen részletekre is kitérjenek. Magyar pap volt az, aki egyik napilap tudósítása szerint, minden becsületes hall­gatóját halálosan megbántotta egy március 15-iki hazafiatlan beszédével, hogy semmit se szóljunk ennek a magyar papnak a bol­­sevizmushoz veszedelmesen közeljáró hír­lapi cikkezéseiről. Magyar pap volt az, aki a háború alatt vadállatoknak nevezte szószékéből a ma­gyar hazáért harcoló katonákat; s szent­­séggyalázó ajakkal azt prédikálta, hogy a magyar református vallásnak sohasem vol­tak vértanúi! Magyar pap volt az, aki Amerikában gyiijtőuton levő Baltazár püspököt leáru­­lózta, amiért az a missziókhoz nem tartozó egyházakat is meglátogatta. Magyar pap volt az, aki a missziók magyar nyelvű, “evángéliumi irányú” lap­jában (Reformátusok Lapja) a független irányzat összes követőit akasztófára ítélte volna; s aki ugyanott a Független Egyház lelkészeit hiis kriptába kívánta. Magyar pap volt az, aki egyik temp­lomper alkalmával azt vallatta híveivel, hogy mivel Amerika kenyerét eszik, vallás is amerikai kell nekik. örömmel látjuk ugyan azt, hogy az illető pap most saját­kezű aláírásával ellátott emlékiratban kí­vánja biztosítani a Főtiszteletü és Méltósá­­gos Konvetet arról, hogy lélekben soha, egy pillanatra sem szakadt el a hazai egy­háztól ! Magyar pap volt az, aki most legújab­ban nagy nyilvánosság előtt gyalázó han­gon kelt ki a nemesleíkii Lord Rothermere akciója ellen. Magyar pap volt az, aki az azóta tel­jes sikert látott amerikai Kossuth szobor

Next

/
Thumbnails
Contents