Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-04-01 / 4. szám
A háború után akkor, amikor a magyarországi egyházak becsatlakoztatására a mozgalom már megindult, s népünk megnyerésére az egyik oldalon megejtő ígéretek tétettek, ugyanakkor a másik oldalon a legelfogultabb magyarellenesség tüzeit élesztgették a missiók táborából. El lehet mondani, hogy ahol ennek az irányzatnak az emberei magyar vonatkozásban megszólaltak, — pedig szavuk felhatott a legmagasabb helyekre is, — ott lapok, nyilatkozatok, jelentések, levelek angol, magyar, tót nyelven egyformán dühöngő magyarellenességet hirdettek. Hivatkozhatunk a legtekintélyesebb angol nyelvű presbiteriánus hetilap magyarellenes kirohanására. Olvashatjuk az Egyházak Szövetségi Tanácsa (Federal Council of Churches) presbiteriánus titkára által kiadott magyarvonatkozásu jelentést, amely a végpusztulásra Ítélt erdélyi magyarsággal szemben mindenben helybenhagyja a megsemmisítő román törekvéseket. (Jellemző, hogy a magyarországi egyházi lapok e jelentést mint magyarbarát dokumentumot ismertették!) Elővehetjük a presbiteriánusok magyarvonatkozásu zsinati végzéseit, s láthatunk azokban égrekiáltóan igazságtalan állásfoglalást minden magyar nemzeti érdekkel szemben. Elővehetjük ugyanennek az irányzatnak tót reformátusok számára tót nyelven kiadott lapját, s olvashatjuk abban vérlázitóan durva magyargyalázó cikkek egész sorozatát. Az adatok száma azonban légió! Kérdeziik most már, hogy azok az emberek, akik minden magyar református érdekekkel való sáfárkodásra ajánlják fel magukat az emlékiratban, megtették-e egyetlen egyszer is azt, hogy élve annyiszor emlegetett amerikai összeköttetéseik kiváltságaival tiltakoztak volna, vagy legalább felvilágosítani igyekeztek volna ezekkel a döbbenetesen sötét jelenségekkel szemben? A felelet erre a kérdésre az, hogy egyetlen egy alkalommal sem tették meg ezt! Kitörölhetetlen folt az amerikai felekezetek kebelében munkálkodó református és presbiteriánus lelkészek életében az a tény, hogy nemcsak elmulasztották azt, hogy a magyar és magyar református igazságoknak apostolai legyenek Amerikában, de egyenesen túllicitálni igyekeztek, szégyenletes szolgalelkiiségben, amerikai pártfogóikat akkor, amikor magyar és magyar református ellenes hurok pengetéséről volt szó. Amerikai magyar pap volt az, aki a hazaárulásának egész szégyenével Amerikába érkezett Károlyi Mihályt amerika társaságba beprotegálni igyekezett, mint a jövő Magyarország reménységeinek áldozó apostolát. Történt ez kevéssel azután, hogy az illető pap visszatért magyarországi útjáról, amelyen őt és feleségét kitüntető megkülönböztetéssel vették körül, a magyarországi református Egyház vezetői, egyenesen ünnepelve az egyik egyházi lap által “nagyasszony” jelzővel megékesitett tiszteletes nőt. Magyar tanár volt az, aki előkelő amerikai közönség előtt nem tudott jobbat mondani fajtájáról mint azt, hogy a leghelyesebb azzal szemben a minél gyorsabb beftlvasztás. Kár hogy a magyar tanszékekkel kapcsolatban az emlékirat Írói nem veszik maguknak az időt arra, hogy ilyen részletekre is kitérjenek. Magyar pap volt az, aki egyik napilap tudósítása szerint, minden becsületes hallgatóját halálosan megbántotta egy március 15-iki hazafiatlan beszédével, hogy semmit se szóljunk ennek a magyar papnak a bolsevizmushoz veszedelmesen közeljáró hírlapi cikkezéseiről. Magyar pap volt az, aki a háború alatt vadállatoknak nevezte szószékéből a magyar hazáért harcoló katonákat; s szentséggyalázó ajakkal azt prédikálta, hogy a magyar református vallásnak sohasem voltak vértanúi! Magyar pap volt az, aki Amerikában gyiijtőuton levő Baltazár püspököt leárulózta, amiért az a missziókhoz nem tartozó egyházakat is meglátogatta. Magyar pap volt az, aki a missziók magyar nyelvű, “evángéliumi irányú” lapjában (Reformátusok Lapja) a független irányzat összes követőit akasztófára ítélte volna; s aki ugyanott a Független Egyház lelkészeit hiis kriptába kívánta. Magyar pap volt az, aki egyik templomper alkalmával azt vallatta híveivel, hogy mivel Amerika kenyerét eszik, vallás is amerikai kell nekik. örömmel látjuk ugyan azt, hogy az illető pap most sajátkezű aláírásával ellátott emlékiratban kívánja biztosítani a Főtiszteletü és Méltóságos Konvetet arról, hogy lélekben soha, egy pillanatra sem szakadt el a hazai egyháztól ! Magyar pap volt az, aki most legújabban nagy nyilvánosság előtt gyalázó hangon kelt ki a nemesleíkii Lord Rothermere akciója ellen. Magyar pap volt az, aki az azóta teljes sikert látott amerikai Kossuth szobor
