Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-04-01 / 4. szám
lOZgalmat közszereplésben elgáncsolni gyekezett. Érdemesnek tartjuk hivatkozni itt arra i jellegzetes tényre is, hogy az egyenesen megváltó erejű Kossuth szobor mozgalommal szemben az amerikai felekezetekhez tartozó csoportok szégyenletesen passziv magatartást tanúsítottak, mint ahogy ilyen magatartást tanúsítanak minden magyar üggyel szemben. Főtiszteletii és Méltóságos Konventi Elnökség! Mély szomorúság tölt el bennünket akkor, amikor ezeket a dolgokat papírra írjuk és a Főtiszteletü és Méltóságos Konvent elé terjesszük. Meg kell azonban tegyük ezt akkor, amikor látjuk, hoffy az egész amerikai magyar reformátusság felett lelki gazdálkodást igényel, sőt a magyarországi református Egyház lelki érdekeinek is őréül kinálja fel magát az az irányzat, amelynek életéből ezek a reménytelenül sötét foltok meredeznek elő. Független Amerikai Magyar Református Egyházunk egész serege szívből óhajtaná azt, hogy az itteni és tengerentúli magyar református érdekeknek szolgálatát egy hatalmas táborban együtt végezné szent vallásunk minden itten élő gyermeke. Két év előtt az egész amerikai magyar reformátussághoz egységünk megvalósítása érdekében tett komoly felhívásunk, s azóta tanúsított egész magatartásunk bizonyság arra, hogy ez a gondolat drága és megbecsült előttünk, s hogy ennek megvalósítására messzemenő áldozatok meghozatalára is készek vagyunk. Nem tudjuk azonban kiszolgáltatni magunkat, egyházi javainkat, lelki kincseinket egy olyan irányzatnak, amely felől hosszú idők keserves tapasztalataiban kellett megtanulnunk azt, hogy e kincsekkel való sáfárságukban ezerszer megméretvén, ezerszer hijjával találtattak. Halálos agodalommal szemléljük mi azt, hogy mint pusztul, s a végromlás szélén mint élettelenedik el szerencsétlen magyar református népünk, de javulást nem, hanem csak rohamosabb romlást tudnánk várni attól, ha mi is bele vetnők magunkat abba az árba, amelyet Isten és emberek színe előtt, a szétszaggatott, lezüllesztett amerikai magyar reformátusság életének minden bajaiért legelső sorban tesszük felelőssé. A Főtiszteletü és Méltóságos Konvent kezét Amerikára néző intézkedései megtételénél megkötni nem kívánjuk; érezzük, hogy nem vagyunk feljogosítva ahoz, hogy direktívákat adjunk. Viszont, mivel drágának tartjuk a javakat, amelyeket szent vallásunk élvezetében birtokunkban tudunk s mivel az amerikai magyar reformátusság. s az egyetemes magyar reformátusság életközösségben a nekünk adatott szerény mérték szerint felelőseknek érezzük magunkat: nem tehetjük, hogy az emlékirat Íróinak mindent kisajátítani igyekvő törekvéseivel szemben ünnepélyesen fel ne emeljük szavunkat ; meg ne mondjuk, hogy ezt az egész amerikai magyar reformátusság mindenes őrállóiul való felajánlkozást rosszhiszeműnek, s annak elfogadását veszedelmesnek tartjuk; s ki ne jelentsük, hogy szent meggyőződésünk szerint a szóban forgó dolgokra nézőleg a jóra vezető, igaz ut más irányba mutat. 5. A független mozgalomról, s az annak rendén megalakult Független Amerikai Magyar Református Egyházról kívánunk szólani az itt következőkben, Fötisztelendő és Méltóságos Konvent. Független Egyházunk ügyét az emlékirat irói egyszerűen igyekeznek elintézni. Ahogy ők látják, egyházunk fundamentuma : népünknek az osztrák-németek iránti ellenszenve; nemzeti jelszavak és olyan állítások, amelyek nem felelnek meg a valóságnak ; személyes okok és a dolog érdemére nem tartozó dolgok. Egyházainkat törpéknek és életképteleneknek tartják, megtagadva azoktól minden erkölcsi alapot, s megvádolva őket azzal, hogy mint ellenegyházak feldúlják a reformátusok békéjét, s szembe állítják egymással a szülőt és a gyermeket, a testvért és a testvért. Egész határozottsággal állítjuk, Főtiszteletü és Méltóságos Konvent azt, hogy a Független Egyházban nincs egyetlen lelkész sem, aki munkájában bármikor is használta volna az osztrák-németek iránti magyar ellenszenv fegyverét. Az emlékirat irói valótlanságot állítanak itt és valótlan minden állitásuk, amivel egyházi mozgalmunkat és Egyházunkat illetik. Egyházunk nem más, mint a magyarországi református Egyház amerikai darabja. Hitvallásait, alkotmányát, egyházi és istentiszteleti rendjét illetőleg ugyanazokon az alapokon nyugszik, mint amelyek alapjait képezik a hazai Egyháznak is. Mielőtt az 1924-ik esztendő december havában megalapítottuk volna, a legnagyobb körültekintéssel igyekeztünk meggyőződni arról, hogy ilyen lépésünk minden oldalról és minden szempontból indokolt és szükséges. Egyházunk megalakításában hét egyházközség vett részt, öt lelkipásztorral. Az egyházak száma azóta tizenháromra, a lelkészekké tizenkettőre emelkedett fel. Lelkészeink túlnyomó részben a háború után
