Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-04-01 / 4. szám
6 dásra ítéli, azt nem szükség bizonyítani; g) a Reformed Church egyre apadó számban ad alkalmat magyarországi végzettségű theologusoknak arra, hogy amerikai tanulmányútra kijöjjenek. Ez a megállapítás áll a Presbyterian Churchre is Ezektől az if jaktól megkövetelik, hogy tanulmányi idejük lejártával Magyarországra térjenek vissza. Előfordult több Ízben az, hogy ezek a tanulmányútra kijött ifjak arra sarkaltattak, hogy az itteni egyházpolitikai harcokba beavatkozzanak és ellenegyházas munkára vállalkozzanak. Azokat, akik ezt megtagadták, az emlékirat "az őket segélyző közegyházakkal szembefordultaknak” minősiti, s esetüket mint sajnálatos tényt bélyegzi meg, különösnek tartva azt, hogy a hazai Egyház “tiltakozása és megtorlása” nélkül tehették ezt meg. Magyarországi theologus ifjak és ifjú lelkészek amerikai tanulmányi ut lehetőségei nagy értéket képviselnének az esetben, ha az itteni munkatér nyitva lenne előttük, s tudásukat szabadon alkalmazhatnák amerikai véreik lelki életének építésére. Független Egyházunk, bár földi javakban szegény, mégis fenntart egy óhazai végzettségű theologus ifjút, aki minden kényszertől menten határozhat a lelkiismeretére tartozó dolgokban. Az emlékiratnak itt tárgyalt része szomorú tanúságot tesz a becsatlakoztatott amerikai református magyarság életének nyereségi oldaláról. Milyen lehet a veszteségi oldal, ha ilyen szegényes eredményekre kell hogy hivatkozzon az emlékirat akkor, amikor a Tiffini Egyezmény áldásait kutatja? A veszteségek azonban az emlékirat Íróit nyilvánvalóan nem érdeklik! 4. Az emlékirat irói leszegezve azt, hogy lélekben sohasem szakadtak el a magyarországi református Egyháztól, arra kérik a Főtiszteletii és Méltóságos Konventet, hogy a “rendelkezésre álló kitűnő alapon, a Tiffini Egyezményen” építse meg a hazai Egyház külföldi frontjának legfontosabb pontját és legerősebb várát. Megígérik, hogy ebben a várban őrálló katonák gyanánt fognak állani úgy, hogy őrseregük nem fog aludni soha. E nagyranéző felajánlkozást nem kívánjuk formai szempontból bírálat tárgyává tenni. Egyetemes magyar református szempontból azonban minden esetre kívánatosnak tartottuk volna azt, hogy az emlékirat irói adják valami jelét annak, hogy irányzatuk múltjában és jelen berendezkedésében van valami garancia arra, hogy a magyarországi református Egyház bizton helyezheti el kezeikben kétségtelenül fontos amerikai frontjának őrzését. E feltűnő mulasztásuk az amerikai magyar reformátusság életének egyik legsarkalatosabb kérdését érinti, amelyet, úgy érezzük, nem szabad figyelmen kivül hagyni. A presbiteriánus és reformed csoport háború előtti “magyar református” magatartása közismert dolog. Abban a felfogásban fejeződött ez ki, hogy a magyarországi református Egyház amerikai lelkészei politikai kémek, magyar kormányügynökök, amerika-ellenes tevékenységeket iiző, gyanús idegenek. E csoport “keresztyén” igyekezeteiben ennek az “amerika-mentő” igazságnak a szétprédikálása foglalta el a központi helyet. A csoport többi tagjainak jóváhagyó hallgatása mellett még az is megtörtént, hogy" egy magyarországi neveltetésü, de itt presbiteriánussá vedlett magyar lelkész eskü alatt tett vallomásában hangoztatta ezeket a vádakat, s egy gyanús kinézésű politikai klikk gyanánt pellengérezte ki a magyarországi református Egyház Egyetemes Konventjét. (Harsányi László vallomása a new brunswicki templomperben.) A háború alatt csak fokozottabbá lett ennek az irányzatnak ellenséges magatartása. A magyarországi református Egyház lelkészei és híveik üldözött vadak lettek ebben az országban, akiket ez irányrzat embereinek feljelentéseire sokszor éjszakának idején rángattak ki ágyaikból a szövetségi titkos rendőrök. Volt rá eset, hogy egy magyarországi szolgálatban álló lelkészt nyílt nagygyűlésben lámpavasra húzással fenyegettek meg, amiért nem volt hajlandó azonosítani magát ez irányzat romlott dollár-amerikánizmusával. Amikor a magyarországi szolgálatban álló lelkészek vezetése mellett egy mozgalom indult meg a magyar háborús árvák és özvegyek felsegitésére, ez irányzat hivatalos lapja, az Amerikai Magy"ar Reformátusok Lapja azzal a nyúlt váddal állott elő, hogy" a begyúilő adományokat a magyarországi lelkészek fizetésére fordítják. (Harsányi Sándor a Reformátusok Lapjában). A vádat hivatalosan megcáfolták, de a segítő mozgalom lehetetlenné vált. íme, az özvegyrek és árvák gondjának legmodernebb keresztyén felvevői ! Egyik világi napilapnak (Szabadság) kellett felemelnie szavát akkor, amikor az ilyen irányú gyűlölködések odafajultak, hogy az egész amerikai magyarság élete békéjének feldulásával fenyegettek. Az idevonatkozó adatok felsorolása azonban egy kötetet tenne ki magában.
