Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-04-01 / 4. szám

6 dásra ítéli, azt nem szükség bizonyítani; g) a Reformed Church egyre apadó számban ad alkalmat magyarországi vég­zettségű theologusoknak arra, hogy ameri­kai tanulmányútra kijöjjenek. Ez a meg­állapítás áll a Presbyterian Churchre is Ezektől az if jaktól megkövetelik, hogy ta­nulmányi idejük lejártával Magyarországra térjenek vissza. Előfordult több Ízben az, hogy ezek a tanulmányútra kijött ifjak ar­ra sarkaltattak, hogy az itteni egyházpoli­tikai harcokba beavatkozzanak és ellen­­egyházas munkára vállalkozzanak. Azokat, akik ezt megtagadták, az emlékirat "az őket segélyző közegyházakkal szembefor­dultaknak” minősiti, s esetüket mint saj­nálatos tényt bélyegzi meg, különösnek tartva azt, hogy a hazai Egyház “tiltako­zása és megtorlása” nélkül tehették ezt meg. Magyarországi theologus ifjak és ifjú lelkészek amerikai tanulmányi ut lehető­ségei nagy értéket képviselnének az eset­ben, ha az itteni munkatér nyitva lenne előttük, s tudásukat szabadon alkalmazhat­nák amerikai véreik lelki életének építésére. Független Egyházunk, bár földi javakban szegény, mégis fenntart egy óhazai vég­zettségű theologus ifjút, aki minden kény­szertől menten határozhat a lelkiismeretére tartozó dolgokban. Az emlékiratnak itt tárgyalt része szo­morú tanúságot tesz a becsatlakoztatott amerikai református magyarság életének nyereségi oldaláról. Milyen lehet a veszte­ségi oldal, ha ilyen szegényes eredmények­re kell hogy hivatkozzon az emlékirat ak­kor, amikor a Tiffini Egyezmény áldásait kutatja? A veszteségek azonban az emlék­irat Íróit nyilvánvalóan nem érdeklik! 4. Az emlékirat irói leszegezve azt, hogy lélekben sohasem szakadtak el a ma­gyarországi református Egyháztól, arra ké­rik a Főtiszteletii és Méltóságos Konventet, hogy a “rendelkezésre álló kitűnő alapon, a Tiffini Egyezményen” építse meg a hazai Egyház külföldi frontjának legfontosabb pontját és legerősebb várát. Megígérik, hogy ebben a várban őrálló katonák gya­nánt fognak állani úgy, hogy őrseregük nem fog aludni soha. E nagyranéző felajánlkozást nem kí­vánjuk formai szempontból bírálat tárgyá­vá tenni. Egyetemes magyar református szempontból azonban minden esetre kívá­natosnak tartottuk volna azt, hogy az em­lékirat irói adják valami jelét annak, hogy irányzatuk múltjában és jelen berendezke­désében van valami garancia arra, hogy a magyarországi református Egyház bizton helyezheti el kezeikben kétségtelenül fon­tos amerikai frontjának őrzését. E feltűnő mulasztásuk az amerikai magyar reformá­­tusság életének egyik legsarkalatosabb kér­dését érinti, amelyet, úgy érezzük, nem szabad figyelmen kivül hagyni. A presbiteriánus és reformed csoport háború előtti “magyar református” maga­tartása közismert dolog. Abban a felfogás­ban fejeződött ez ki, hogy a magyarországi református Egyház amerikai lelkészei poli­tikai kémek, magyar kormányügynökök, amerika-ellenes tevékenységeket iiző, gya­nús idegenek. E csoport “keresztyén” igye­kezeteiben ennek az “amerika-mentő” igaz­ságnak a szétprédikálása foglalta el a köz­ponti helyet. A csoport többi tagjainak jóváhagyó hallgatása mellett még az is megtörtént, hogy" egy magyarországi nevel­­tetésü, de itt presbiteriánussá vedlett ma­gyar lelkész eskü alatt tett vallomásában hangoztatta ezeket a vádakat, s egy gyanús kinézésű politikai klikk gyanánt pellengé­­rezte ki a magyarországi református Egy­ház Egyetemes Konventjét. (Harsányi László vallomása a new brunswicki temp­­lomperben.) A háború alatt csak fokozottabbá lett ennek az irányzatnak ellenséges magatar­tása. A magyarországi református Egyház lelkészei és híveik üldözött vadak lettek ebben az országban, akiket ez irányrzat em­bereinek feljelentéseire sokszor éjszakának idején rángattak ki ágyaikból a szövetségi titkos rendőrök. Volt rá eset, hogy egy magyarországi szolgálatban álló lelkészt nyílt nagygyűlésben lámpavasra húzással fenyegettek meg, amiért nem volt hajlandó azonosítani magát ez irányzat romlott dol­­lár-amerikánizmusával. Amikor a magyar­­országi szolgálatban álló lelkészek vezetése mellett egy mozgalom indult meg a ma­gyar háborús árvák és özvegyek felsegité­­sére, ez irányzat hivatalos lapja, az Ame­rikai Magy"ar Reformátusok Lapja azzal a nyúlt váddal állott elő, hogy" a begyúilő ado­mányokat a magyarországi lelkészek fize­tésére fordítják. (Harsányi Sándor a Re­formátusok Lapjában). A vádat hivatalo­san megcáfolták, de a segítő mozgalom le­hetetlenné vált. íme, az özvegyrek és árvák gondjának legmodernebb keresztyén felve­vői ! Egyik világi napilapnak (Szabadság) kellett felemelnie szavát akkor, amikor az ilyen irányú gyűlölködések odafajultak, hogy az egész amerikai magyarság élete békéjének feldulásával fenyegettek. Az ide­vonatkozó adatok felsorolása azonban egy kötetet tenne ki magában.

Next

/
Thumbnails
Contents