Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
6 UJ SZERKESZTŐI ERKÖLCS Főtiszteletü és Méltóságos Dr. Ravasz László püspök urnák ajánlva. A valódi mivoltát jobban feltüntető nevén “American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper”-nek nevezett “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” az utóbbi hetekben feltűnően sok cikket közölt a dunamelléki egyházkerület nagynevű püspökétől. így például a Püspök Ur aláírásával ellátott cikkek jelentek meg a nevezett lap nov. 26-iki, továbbá karácsonyi és újévi ünnepi számaiban. Mindezek a cikkek úgy voltak közölve, mintha azokat egyenesen a Reformátusok Lapjának irta volna a Püspök Ur. Kissé meglepett bennünket annak a látszata, mintha a Püspök Ur is beállott volna a már a nevében sem őszinte “Reformátusok Lapja” munkatársai közé. Valahogy sehogy sem tudtuk elhinni a dolgot. És egy-kettőre ki is derült, hogy azok közül a cikkek közül, amelyeket a Reformátusok Lapja úgy közölt, mintha a Püspök Ur egyenesen az ő számára irt volna: egyetlenegy sem volt egyenesen a Reformátusok Lapja számára Írva. Nevezetesen a nov. 26-iki számban közölt cikk eredetileg a budapesti “Magyar Szemlé”ben jelent meg, a karácsonyi és újévi számokban vezércikkek gyanánt közölt elmélkedések pedig a Püspök Urnák 1925 karácsonyán megjelent “Hazafelé” cimü elmélkedéses és imádságos könyvéből vétettek ki, és az eredeti cim megváltoztatásával úgy közöltettek egyébként szószerint a Ref. Lapjában. Világos, hogy itt egy kis “lapsus” történt. Mert a mai Írói, szerkesztői, cikk- és közleményátvételi szokások, hogy úgy mondjam erkölcsök: megkövetelik annak a forrásnak a megnevezését, ahol az átvett cikk, vagy irás eredetileg napvilágot látott. És meg vagyok győződve, hogy ezt a Ref. Lapjánál is nagyon jól tudják. Nem a szerkesztési szabályok e legelemibbekének nem tudása tehát az oka a Püspök Ur cikkeinek és írásainak az eredeti források megnevezése nélküli közlésének. Hanem az, hogy a lap jámbor olvasóiban ilyen módon is azt a benyomást keltsék, hogy “milyen hatalmas Írógárdája is van a Ref. Lapjának és hogy Ravasz Püspök Ur is menynyire az ő pártjukon, az ő oldalukon van, mert hogy Íme, még cikkeket is ir a Reformátusok Lapjába, amit bizony nem tesz meg a függetlenek lapjának. Lám, lám, milyen jó is, hogy ezt a lapot olvasom és milyen jó, hogy nem vagyok független." Ez az, kérem, ez az a cél, aminek érdekében egy kis "pia fraus”-tól, egy kis kegyes ámitástól sem riadnak vissza a Ref. Lapjának szerkesztői. Érdemes ennél a jelenségnél megállani, mert érdekesen és minden látni akaró ember előtt jellemzően világit rá arra a semmitől vissza nem riadó és ha kell. még erkölcsi princípiumokkal sem törődő igyekezetre, amelynek célja az, hogy a nagy független amerikai magyar református egyház eszméjét a magyar református keblekből gyökeresen kigyomlálja, és hogy a becsatlakozottak lelkében a jelenlegi helyükkel való megelégedésnek az érzését minden külön magyar akarást lehetetlenné tevő fokig növelje. A Püspök Ur nevével és Írásával való ez a manipuláció a következő bűnökben szenved: 1. számit az amerikai magyar reformátusságnak a hazai egyházi irodalom felőli tájékozatlanságára, 2. a tájékozatlansággal talán niég sem vádolható papságnak az ilyen ámításokhoz való hallgatólagos hozzájárulására, 3. tiszteletlenség a Püspök Ur személyével és méltóságával szemben, 4. bűn az Isten ellen, aki gyűlöli a hazugságnak és ámításnak minden fokát és fajtáját. 1. Ez a manipuláció számit az amerikai magyar reformátusoknak az egyházi irodalom felőli tájékozatlanságára. Jezsuita kegyetlenséggel és szemérmetlenséggel épit arra a tényre, hogy népünk a gyárakban verejtékezik és se ideje, se kedve, se alkalma
