Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-01 / 1. szám

nincs neki annak figyelemmel kisérésére, hogy kinek hol s milyen írásai jelennek meg, tehát be lehet neki mindent adni. Valahogy ilyesféleképen kellett gondolkozni annak, akitől a Püspök Ur cikkeivel való ez a manipuláció ered: “Mit tudják azt a “bodik”, hogy Ravasz püspöknek ezek az írásai nem a Reformátusok Lapjának íródtak. Beteszem nekik a lapba úgy, mintha egyenesen annak Íródtak volna és ha nyomtatásban látják, szentül meg lesznek győződve, hogy Ravasz püspök legnagyobb boldogsága az, ha nekik irogathat!’’

E sorok írója nem vádol senkit és nem ereszt meg légből kapott állításokat, de lehetetlen neki arra nem gondolni ennek az egy világos példának a látására, hogy bizonyosan nem ez az első eset, amikor tisztán és pusztán népünk tájékozatlanságára számítva próbálták a becsatlakozás ügyét szolgálni olyanok, akiket ilyesmire rávisz a lelkűk. Uraim, uraim, igy nem lehet viharálló hajlékokat építeni, és valóban igaz lelkek nem is akarnak igy szolgálni semmiféle ügyet, ha azt maguk is becsülik valamire.

2. A Püspök Ur Írásaival való ez a manipuláció számit a tájékozatlansággal talán mégsem vádolható papságnak az ilyen ámításokhoz való hallgatólagos hozzájárulására. Vájjon mire alapítja ezt a számítását? Visszaborzadunk arra a gondolatra, hogy talán arra, hogy mindegyik azon a véleményen van, bog)- igenis ki kell használni a nép tájékozatlanságát úgy, ahogy csak lehet, és ott, ahol csak lehet. Ilyen rémséges dolgot nem merünk feleletnek elfogadni. Lehet, hogy akad ilyen egykettő, de kereken visszautasítanánk azt az állitást, avagy feltevést, hogy mind ilyen volna. Számíthat a manipulálás eszközlője arra, hogy sokan nem törődnek vele, akármit ir is, akárhogy ir is. Ebben igaza lehetett. Sok pap pennája megállott, ajka elnémult odaát. Bolondak az idők, jobb hallgatni. És igy van aztán az, hogy az egész lárma, ami odaátról hangzik és aminek discordjai az ó-hazába is áthallatszanak, csak egy pár embernek, egy Szükebb klikknek a munkája, akármennyire a közösség

nevében szerepeljenek is. És harmadszor számíthatnak az ilyen manipulálások megeresztői bizonyosan olyan eszközökre is, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy elvegyék valakinek az igazmondó kedvét odaát. Hallunk árulkodásokról, misszói hatóságokhoz való feljelentésekről, és úgy látjuk, mintha valami láthatatlan terror némitaná el sok igaz szív gondolatát, keservét és megbotránkozását.

És most kérdezzük meg szivünket, mennyire érezhetünk rokonszenvet egy ilyen számításokra építő rendszer iránt és mennyiben érdemli az meg egy igaznak a támogatását is?

3. A nevezett manipuláció (mert nem tudom másnak nevezni) tiszteletlenség a Püspök Ur személye és méltósága iránt. Bele akarja rángatni a Püspök Ur személyét és püspöki palástját az itteni harcok sok ember köz-tisztességét, boldogságát elnyelő, sajnos, szinte feneketlennek látszó mocsarába. Úgy tesznek, mint a vizbefulók, akik nem törődnek azzal, hogy azokat is magukkal ránthatják az örvénybe, akikbe belekapaszkodnak; csak kapaszkodnak, veszettül, görcsösen, erőnek erejével. Ez egy. A másik az, hogy hivatali méltóságának és nevének fényességével akarnak itt egyszerű, munkájuk és nevelésük miatt mindennek utána járni nem képes embereket ámítani. Vájjon sérthetné-e valami jobban egy lelki méltóság tekintélyét és viselőjét, mint méltóságának és nevének ilyen célra való felhasználása?! Szerintem nem, és megbotránkozom azon, hogy ezt épen arról az oldalról kell megkapni a Püspök Urnák, ahonnan — sajnos — talán ennél jobbat is érdemelne.

4. És végül bűn ez a manipuláció az Igazság Istene ellen, aki gyűlöli a hazugságnak minden fokát és fajtáját. Vájjon kegyes dolog volt-é az az Isten előtt, hogy még karácsony és ujesztendő megszentelt napjain is az ámítás hátsó gondolatának légypapirosába öltöztetve nyújtották azokban a megváltoztatott cirníi és meg nem nevezett forrású, vezércikkekként közölt elmélkedésekben az Igének kenyerét az ö népének, amelynek Ő önnön egyszülött