Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
9 írás nélkül ugyan, de félreérthetetlenül, mint reformed és presbyterian hivatalos felfogás ez olvasható: “Legyünk vigyázok nehogy túlfűtött lelkesedésből országos hibát kövessünk el, akkor, amikor csoportok fej összedugással, egyéni érvényesülések titkos módszerével félredobjuk egyházi törvényeinket. Mert hát mondjuk meg őszintén, miért tartozunk az egyházmegyéhez, ha azt félrerughatjuk evangélizáló címen összehajszolt barátainkkal, uj kialakulásokat, uj berendezkedéseket tehetünk tetszésünk szerint, minden más egyház, vagy lelkész megkérdezése, vagy beleegyezése nélkül? Csak azért talán, mert a politikai téren ilyen balkáni fogással lehet érvényt szerezni, próbára tesszük egyházi békességünket, haladásunkat egyéni ambíciók miatt. Ne feledjük el, hogy mindegyik egyház egy kiilön-külön életet él, mint maga az egyén. Ha az egyházak szükségét érzik valaminek, akkor az egyházak nyúljanak ki a szükséglet megszerzésért, ne pedig felülről nyomjuk rá az egyházra azt, amire annak szüksége nincs.” A Reformed és Presbyterian Church hivatalos lapja tehát “balkáni fogás"-nak minősiti Bogár evangelizáló kámpányát. Mit szólhatnánk hát arról mi?... Csak annyit, hogy abban a reménytelen helyzetben, amelyben a reformedbeliek manapság állanak: az ilyen “balkáni fogás”-okat könnyen meg lehet érteni, ahoz azonban meglehetősen tág lelkiismeret szükséges, hogy balkáni manőverek takargatására egyesek nem átallják az élő Krisztus nevét kihasználni. Nekünk az evangéliumi munkáról más fogalmaink vannak. Egyházunk múltjában megtaláljuk mindazokat a bizonyságokat, amelyek a nehéz jelen küzdelmeihez világosságot adnak. Uj nyomokat nem keresünk. Kénytelenek vagyunk megállapítani azt is, hogy az a törekvés, amely evangelizáció címén akarná összehozni az amerikai magyar református lelkészeket: erős ellenzésre talált már ott, ahonnan kiindult. Klikk törekvésnek bélyegzi azt meg épen a csatlakozottak hivatalos lapja s ezzel jó előre bejelenti, hogy azt felelőtlen alakulatnak tartja. Fövenyre nem igen lehet tehát házat építeni. A “Magyar Egyház” évek óta újra meg újra bebizonyította, hogy minden egy fedél alá hozni akaró törekvés csődöt mond addig, amig az egy Egyház kérdése megoldást nem nyer. És minden ilyen elvetélt törekvés jobban és jobban világossá teszi az óhazai közvélemény előtt is azt, hogy éveken keresztül tudatos tévedésben tartották az amerikai helyzet felől. Hiszen hogyan lehetne ott ama bizonyos “dobogókra” állam, ahol minden egyes dobogóra álló még ha egy denominációhoz tartozik is, másmás “evangéliumi szellemet” vinne fel arra s “balkáni fogást” kiáltana ott, ahol társa “élő Krisztust” beszél. Az óhazai egyház semmi jót nem remélhet a tiffini egyezmény által teremtett helyzetben. Nem remélhetne még akkor sem, ha tiizzel-vassal újra megpróbálnák a csatlakozásnak általános kierőszakolását. Nem remélhetne rpég akkor sem, ha legjobb embereit küldené ide “evangélizálni”, mert a független Egyházat kivéve sehol másutt nincs meg a vezetők között szükséges harmónia s a vendégek kiténnék magukat annak, hogy még egy-egy csatlakozott denomináció keretén belül is zárva maradnának előttük nemcsak a szivek, de talán az ajtók is. A mi véleményünk szerint teljesen meddő dolog minden ilyesféle “mély szántásu” evangelizáló kísérletezés addig, amig a szervezeti egység kérdése őszintén és világosan magyar református népünk elé nem kerül. Ennek kivitelére adott volna módot a független Egyház két év előtti felhivása. Akkor azt mély hallgatás fogadta. Az azóta eltelt idő viszont világosan megbizonyi tóttá, hogy a csatlakozott egyházi és papi helyzet állandóan züllik s vagy a tökéletes széthullás következik be vagy pedig sürgősen rá kell térni a bajok orvoslására ott, ahol a sebek fájnak : a szervezeti egység, a nagy önálló és független Amerikai Magyar Református Egyház kérdésénél. Borsy-Kerekes György.
