Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
10 GYANÚS ATYAI JÓTÉKONYSÁG Irta: SEBESTYÉN ENDRE. (Befejező közlemény.) A Reformed Church annyiszor emlegetett “atyai jótékonyságát” akarjuk az itt következőkben vizsgálat tárgyává tenni, amint az megnyilvánul a tiffini egyezmény létrejöttében és ez egyezmény alapján végzett tevékenységekben. A tétel, amelyet a magyar református vallás ellenesei egyetemesen elfogadottá szeretnének tenni az, hogy minden élő magyar református ember örök hálára van kötelezve a Reformed Church iránt, mert ez életük válságos pillanatában átvette a sok bajjal, adóssággal küzdő amerikai magyar református gyülekezeteket, s azóta is állandó segélyben részesíti azokat. Az igaz, hogy a Reformed Church átvette a magyar református egyházakat, s az is igaz, hogy állandó segélyben részesíti azokat. Határozottan ellentmondunk azonban annak a beállításnak, amely ezeket a dolgokat a keresztyéni jótékonykodás szép erényével bármi módon is összeköttetésbe kívánja hozni. Az egész tranzakció üzlet volt. S ha most valaki át akarja keresztelni a dolgot, s jótékonyságról beszél ott, ahol jótékonyságról nem szabad beszélni, akkor az illetőnek meg kell mondjuk, hogy rossz utakon jár. A beállítás úgy szeretné feltüntetni a tiffini tevékenységeket, hogy két tisztes közegyház meghatalmazott képviselői, a bevett egyházi gyakorlat szabályai szerint megkötöttek egymással egy egyezséget. Az egyezség, mondják annak védői, híven megfelel a szerződő felek érdekeinek, s a magyar református érdekekre egyenesen milleniumi megáldatást jelent. A szigorú tény az, hogy ilyen értelemben megkötött egyezségről nem lehet beszélni. Egészen más valami az, amiről beszélni lehet és beszélni kell. Beszélni lehet és beszélni kell arrról, hogy a Reformed Church emberei kimanőverezték a magyarországi református Egyház konventjétől és az amerikai magyar reformátusoktól egy olyan írást, amely az amerikai magyar reformátusokat minden javukból kisemmizte. Beszélni lehet és beszélni kell arról, hogy ennek az Írásnak a kimanőverezésében olyan módszert alkalmaztak, amely a leghatározottabban keresztyénieden. Beszélni lehet és beszélni kell arról, hogy az egyezmény végrehajtását olyan visszaélések jegyében ejtették meg, amelyek ellen minden becsületes embernek tiltakozni kell. Beszélni lehet és beszélni kell arról, hogy az egész tiffini konspiráció egy rosszul végződött szerencsejátékhoz hasonlítható, amelynek vesztesége már egy félmillió dollárra rúg, s amelynek játékosai a kétségbeesés eltitkolhatatlan agóniájában félrebeszélnek. A tiffini egyezményt megkötötték úgy. hogy a beugratott konvent képviselőjével, dr. Boér Elek főgondnok úrral aláirattak Tiffinben egy előre elkészített egyezményt. Az egyezmény aláírása annyira formai dolog volt, hogy Boér főgondnok ur jóformán el sem olvasta azt. Ezt ő maga jelentette ki tanuk előtt. Hogy ez igy volt, arról tanúságot tett akkor is, amikor a mckeesporti templomper alkalmával a tiffini egyezmény bizonyos pontjairól egyáltalán nem látszott tudomással bírni. Ha az egyezmény megkötése nem igy történt volna, még akkor is alaposan kétségessé tenné annak tisztes jellegét az a tény, hogy a leginkább érdekelt félnek: az amerikai magyar reformátusoknak megkérdezése nélkül, sőt azoknak akarata ellenére köttetett meg. Megállapítottuk már azt. hogy az érdekelt amerikai magyar reformátusság a leghatározottabb formában tanúságot tett a Lancasteri Egyezmény elvetésében arról, hogy a Reformed Churchbe beolvasztani igyekvő törekvéseket keményen elitéli, s azokból egyáltalán nem kér. Ez a tény kiveszi a tiffini egyezmény alól az egyházjogi, de a keresztyén erkölcsi alapot is. Vagy létező valami az úgynevezett kálvinista demokrácia, vagy nem létező dolog. Ha nem létező dolog, nem kell róla prédikálni, s nem kell vele a hivek
