Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-12-01 / 12. szám
28 zörrenésétől is megijed. A csehek háború alatti és utáni viselkedése még élénk emlékezetünkben van, ennek ébren tartásáról azóta is folyton gondoskodtak. A felvidéki magyar református papok mostani alaptalan megvádolása csak a régi nóta folytatása, azonban szeretnénk remélni, hogy az illetékesek nem ülnek fel ennek az idétlen vádnak. Szeretnénk hinni, hogy az Amerikában oly gyakran széthirdetett cseh demokráciának van legalább egy szemernyi alapja s a csehtestvérek ha már nem is hálát, de legalább is türelmet mutatnak a magyar református egyház, általában a magyarok iránt: hiszen a csehmorva egyházat 150 évvel ezelőtt magyar református papok mentették meg a tökéletes elpusztulástól. A magyarok református papok nem “lázitók”, csak biznak Istenben, aki az Igazság Istene. (dr.) A pünkösti vallás. Az amerikai magyarok életébe befészkelte magát a sokféle pusztító szekta. Sötétségben bujkáló, megrontásra néző, de mézes szavakkal keritő álapostolok mesterkedése mennyi bánatot, lelki háborúságot, keserű meghasonlást erőltetett bele az amerikai magyarság úgyis szomorú életébe! A Detroiti Újság okt. 26-i számából adjuk az alábbi kétségbeesett felsikoltást, amelyet az ottani pünkösti gyülekezet “lelkészéhez” intézett a pünkösti “lelkész” egyik szerencsétlen áldozatának még szerencsétlenebb leánya: “A pünkösti gyülekezet szónokához, Mihályfi úrhoz! Nagyon szép volt az a beszéd, amit ön Mihályfi ur, sajátmaga kinevezte lelkész, október 20-án Istenben boldogult édes atyám, Tóth István, 77 éves szülőm felett a koporsónál tartott. Beszédének kezdete megegyezett a keresztényi tanítással és a rokonok százai hitték az elhunyt jövendő boldog életét az Urban, — de azután jöttek a további szavak, a folytatás és a vég, mely nagyobb fájdalom és szerencsétlenség volt mindnyájunk számára. Ön pünkösdi szónok ur azzal vádolta a koporsóban fekvő elhunytat, aki a katolikus vallásban született, nőtt fel és hitt benne, — hogy 77 éves koráig nem ismert Istent és csak azóta ismeri a Teremtőt, amióta Önök 1928 szeptember 16-án átkeresztelték pünkösdivé Önök — pünköstiek — a 77 éves becsületes kathólikus vallásu embert halála előtti önkívületi állapotban megtébolyitották. Összes' falumbelieivel tudom bizonyítani, hogy édes apám örök életében Isten félő becsületes ember volt, aki búcsúkra járt, rózsafüzért imádkozott, római kathólikus hitü és becsületes, vallását szerető ember volt egész életében. 77 éves korában megkörnyékezték a pünkösdiek vezetői, kik pénzért prédikálnak és bolonditják a népet! Becsületes hitü emberek! Kathólikusok. vagy reformátusok, ne higyjetek a csábítóknak: maradjatok abban a hitben, amiben születtetek, mert mind az egy Örökké való Istent imádjuk! Mindnyájan gyermekei vagyunk az egy igazi Istennek felekezeti külömbség nélkül. Tóth Róza, a megboldogult Tóth István leánya. Istennek áldása száljon mindezen sorok olvasóira.” Lord Rothermere adományai. Ó-hazai lapokból gyakorta olvassuk, hogy Lord Rothermere hol erre, hol arra a jótékony célra adományoz nagyobb összegeket. Nem tudjuk, hogy a nemes Lord minden külön kérés nélkül, a maga jószántából adja-e ezeket az adományokat, vagy kérő-ivekkel fordulnak-é hozzá. Ha kérés nélkül, önmagától adja, akkor all right. De ha kérésekkel fordulnak hozzá, akkor bizonyos aggodalommal nézünk a dologra. Igen könnyen meglehet akkor, hogy a Lord minden gazdagsága ellenére beleun a dologba és csökkenni fog fajunk iránti nagyrabecsülése és rokonszenve. Adja Isten,, hogy ne úgy legyen! Nagy betegség pusztít New Yorkban. A szerkesztőség a következő levelet kapta: Nem olyan nagyon régen egyik magyár újságban a következő eldugott hirecske (mert voltak és vannak nem eldugott hirecskék is) látott napvilágot: Lakáscsere. Takaró Géza lelkész egészségügyi okokból kiköltözött a parochiáról
