Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-12-01 / 12. szám
29 Flushingra. A lakást P. A. lelkész foglalta el. Hát kérem szépen, ezeknek a soroknak az írója nem javas asszony, nem orvos és nem meterologus. Csak egy szerény newyorki polgár. Sokszor megfordult már Flushingon. Subwayn pontosan 25 perc a belvárostól. Takaró Géza sok mindent elhitetett már a magyarokkal. Most azt szeretné elhitetni, hogy ott más a levegő ... Más az ájer ... Betegeknek való... Rokkant embereknek való ... Valóságos szanatóriumi fenyvesek ... Minden Streeten az utcaburkolat kőkockái mellett egy-egy gyenge liliom van beplántálva . .. Az autók hangfogókkal járnak ... A járókelők vállaira hónapos galambok röpködnek ... Esténként amerikai piros pacsirták szerenádot adnak ... Gyönyörű lehet... S milyen boldogok a Flushingiak ... Le merem fogadni, hogy a hálás utókor 10 év múlva ilyen táblát tesz Takaró házára: Itt nyaralt télen a nyáron is sokáig nyaralt Takaró Géza.... Hanem vicc, ami vicc. De nemcsak Takaró beteg.... (a halottakról, mint például a Jókai szoborról, a székelytelen Székely Egyesületről, az egy furulyás bandából álló Ifjúsági Egyletről ne beszéljünk most.) Ő csak egy ember, s ha mindjárt olyan nagyon nagy valaki is, még akkor sem imánk róla ennyit, ha mások is betegek nem volnának ... Lássuk, mi a baj ? Október 28.-án, amikor a reformáció ünnepét is “megünnepelték” a 69.-esek és úrvacsorát is osztottak, már mutatkozott a végelgyengülés jele. Az alkalmaknak ezen a nagy találkozásán 10 (tiz) nő és 5 (öt) férfi vett úrvacsorát. Abban az egyházban történt ez, amelyben megboldogult Kuthy Zoltán olyan gyülekezetnek prédikált, amelynek fele sem fért be a templomba s ki kellet nyitni az ajtókat és ablakokat, hogy a kivül állók is hallgassák a lelkészt. Ha valaki beteg, akkor a 69,-utcai egyház az. Szomorú jelenség ez nagyon! És most figyeljünk ide. Nem sokára egyik lapban ez fog állani s a reformedek egyik egyházmegyei gyűlésén ez a hivatalos kijelentés fog elhangzani az itt elmondottakról : “A reformáció ünnepén a 69. utcai templomban összesen 9683.45 magyar jelent meg. Úrvacsorával élt 10945 ember és 56849 asszony. Szerepelt az énekkar. Takaró Géza pedig erről a tárgyról prédikált. “Voltam én is valamikor valami.” Zongorán kisérte Hegedűs Lóránt. Utána diszmenet volt a 69 Streeten végig. Az adományok összege 300,000,000,000 dolláron felül. És a függetlenek megpukkantak mérgükben ... ... És ezen még csak csodálkozni sem lehet, hiszen a betegeknek láz-álmaik vannak. (Egy new yorki.) Ismét jönnek az egyházközségi közgyűlések. Rövidesen itt az uj esztendő. Jönnek ez évi egyházközségi közgyűlések tisztviselő választások, jelentések. Ezek a gyűlések olykor szomorú látványt nyújtanak. Mutatják mindenek előtt azt, hogy amig népünk egy részről nagyon féltékeny arra hogy neki is legyen beleszólása az egyház dolgaiba, addig más részről nem gyakorolja a törvényben biztosított jogokat. Az egyházközségi gyűléseken a tagoknak több helyen csak egy igen kis százaléka jelenik meg és az igy megjelentek legtöbbje is csak mint szemlélő óhajt jelen lenni, így aztán előállhat az a helyzet, hogy a közgyűlések örve alatt kis csoportok, sokszor nem épen nemes indulatoktól vezetett magánosok ragadják magukhoz a hatalmat és viszik a szót, az igazi kálvinista demokrácia nem kis szégyenére. Másodszor pedig, a gyűlések elvesztik igazi jelentőségüket, és tekintélyüket, ha hivek zöme távol marad azoktól. Már most mi lehet annak az oka, hogy egyes híveink nem szeretnek a közgyűléseken részt venni? Először vannak olyanok, akiket nem érdekel annyira egyházuk ügye, hogy azért még egy órával tovább ott üljenek a templomban. Másodszor vannak olyanok, akiket érdekel ugyan, de megbíznak abban, hogy a vezetők ugvis jól csinálnak mindent. Harmadszor vannak olyanok, akik az ott hozott határozatokért nem akarnak felelősek lenni, mert elvből kerülnek mindent felelősséget. Ezek azonban csak mellékes okok.
