Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-12-01 / 12. szám

10

tét, szétromboltad bizalmát, megölted áldozatkészségét! — A nagy idegen világban ez számára egy darab Magyarországot jelent ; hogy ne volna drága, hogy ne volna szent, hogy ne tudná ezeket fentartani 30 családos, sőt merem állitani, felényi számból álló gyülekezet is.

Másfél év alatt hányszor láttam egyháztagokat az egyház ügyeinek intézésében kapott sebekkel visszavonulni, azzal a határozott elszántsággal, hogy soha többé nem avatkoznak bele semmibe. És nem telt el egy hónap, már csatasorban látjuk, mert “valami” hajtja őt munkálkodni utolsó leheletig azért, ami kizárólag, egyedül csak az övé!

Ha ezeket tudod adni az Amerikába szakadt reformátuságnak, bámulatos eredményeket mutathatsz fel.

De hadd beszéljen most már maga a gyülekezet; adjon számot önmagáról, hitéletéről, munkásságáról és áldozatkészségéről, mint olyan tényezőkről, melyek rácáfolnak sok hamis híresztelésre és megszé. gyenitenek “mammut” egyházakat s azoknak nagyképü vezetőit, kik nem szégyenük kiejteni ajkukon, hogy a magyar reformátusok Amerikában nem képesek arra, hogy egyházaikat önmaguk tartsák fenn.

A Donorai Független Magyar Református Egyház lélekszáma 153. Ebből felnőtt tag, kik szavazati joggal bírnak, beleszámítva a feleségeket is 67. Konfirmált tag, a felnőtt tagokat is idevéve, tehát aki 12 életévét betöltötte s Úrvacsora vételre jogosult, van 85. Iskolaköteles 50, a többi ennél fiatalabb.

Milyen munkát fejt ki a hitélet terén? Talán figyeljünk meg egy hetet. Vasárnap reggel fél 10-re már gyülekeznek a vasárnapi iskolások, 35-40 gyermek. Összejöveteleiken a tanítást lelkész maga végzi. Egy-egy bibliai igazság megvilágositása a gyermeki lélek előtt. Eszméltetése annak, hogy ők is beletartoznak a világ mindenségébe, reájuk is van bízva valami, tőlük is várnak valamit, sőt egyenesen rajtuk épül fel és fordul meg a jövő. Arany igazság, imádság és pár ének gyakorlása. És az elmaradhatatlan adakozás, ami talán

legboldogabb perce a gyermeki léleknek! Amikor már ő is adhat! Egy évi vasárnapi iskolai perselypénz kitesz 30—40 dollárt; sok hazai nagy gyülekezet vasárnapi persely adományát túlszárnyalja.

Fél 11 órára már az iskola helyiségünk megtelt a felnőttekkel és a vasárnapi iskola után nyomban kezdetét veszi a délelőtti istentisztelet, a hazai, közelebbről a debreceni liturgia szerint. — A jelenlevők száma változó, mert egyháztagjaink váltakozó rendszerben dolgoznak és ami sokónk által fájlalt esemény Amerikában, vasárnap is kell dolgozniok. Azért délelőtt átlag megjelenek 50—60-an. Este 7 órára újból összejövünk. Itt jobban bevált a 7, mint a 3 órai istentisztelet. Ugyanis d. u. 5-6 órakor amerikai szokás szerint megvacsoráznak s utána az estét istentisztelet halgatással, majd ezt követőleg kellemes társalgással, esetleg Nőegyleti ülés megtartásával, a rendezendő estélyek megbeszélésével töltik el. — Hogy ez mennyire bevált, élénken mutatja, hogy az esti jelenlevők száma ritkán marad alatta a délelőttinek, de néha túl is szárnyalja azt. Istentiszteletet tartunk még minden szerdán, szintén 7 órai kezdettel. Ezen esti istentiszteletünkön 20-nál kevesebben, másfélév óta, még egyszer sem vettek részt. A jelenlevők átlagos száma 30. — Sokszor eszembe is jut, hogy a több mint 60 ezer lelket számláló nagy debreceni gyülekezetben hányszor kellett, 9 évi ottani szolgálatom alatt, bibliamagyarázatos hétköznapi istentiszteleteinket ennél kevesebb Isten igéje után vágyakozó lélek előtt megtartani.

De a hitélet mégis a legszebben az Úrvacsora vételénél nyivánul meg. Mint előbb jeleztük, gyülekezetünkben Úrvacsora vételre jogosult tag van 85 és az évi urvacsorázók száma az elmúlt egyházi évben volt 390, tehát annak 4 és félszerese. A két nagy ünnep napon 80-an 80-an, tehát csaknem 100 percentben járultak a szent asztalhoz, a többi 4 alkalommal a tagok felénél mindig többen. És nem mulaszthatom el, hogy meg ne említsem azt gyülekezetünkben uralkodó, követésre méltó szép szokást,