Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-12-01 / 12. szám

6 közi Gyula, közöttük jár igehirdetői utón éppen ezekben a hetekben. Az amerikai magyar reformátusság még lelkileg kellő­en konszolidálva nincs. Nagy százaléka elhelyezkedett az ottani Reformed Church­­ben, egy kis része presbiteriánus egyház­ban, mig egy töredéke szabad egyházi szervezetben kiván tömörülni. Az utóbbi és a két előbbi csoportosulás között ál­datlan harc dúl. Ez a harc felőrli az ame­rikai reformátusság erőit és minket egy idegen világ szeme láttára nemzeti hibáink legszomorubb képében mutat be. Nézetem szerint az amerikai magyarságnak szerve­zetileg is egyesülniök kell s meddig ez nem lehetséges, lélekben kell atyafiui egy­ségre jutniok, mert csak ennek elérése után láthat hozzá rendkívüli feladatának teljesítéséhez. A kivándorlott magyarok el­ső nemzedékét tradíció, az élő emlékek, a szakadatlanul hazasiró lélek, megtartják magyarnak. A veszedelem tulajdonképpen a második nemzedék sorsánál kisért Ezeknek a megtartásáért sokkal rendszeresebb és odaadóbb munkát kell végeznünk, mint amilyet eddig végeztünk. Örvendetes dolog, hogy ottani nagy református egyházak, különösen pedig az, amelyhez a tiffini egyezménnyel egyházaink jórésze csatlako­zott, eziránt minden testvéri segítésre ké­szek. Tudják azt, hogy a magyarság a te­lünk kivándorolt atyafiakra nézve az evan­­gelizáció és az egyház kötelékébe való meg­tartás szempontjából a legfőbb eszköz. A magyarok pedig világosan látják, hogy az evangéliumi hit és egyházi élet az egyetlen módszer nemzeti mivoltuk fentartására. Ideálisabb alap kooperáció számára alig képzelhető. Ök a nemzeti jelleget kívánják erősíteni az evangélium érdekében, mi az evangélium ügyét akarjuk szolgálni a nem­zeti jelleg szempontjából. Meg kell tehát keresni a módot, a minél bőségesebb és változatosabb testvéri együtmüködés szá­mára. Remélem, hogy eljön az ideje annak, amikor erre vonatkozólag illetékes fórum előtt egészen konkrét javaslatokat tehetek.” Ennyit mondott a püspök, s ez éppen elég arra, hogy demonstrálja azon állítá­sunk igazságát, hogy a püspök ma nem áll a tiffini egyezmény alapján. Még töb­bet bizonyít ez a nyilatkozat. Bizonyítja azt, hogy Ravasz püspök felfogása és a tiffini egyezmény homlokegyenest ellen­tétbe kerültek egymással. Homlokegyenes ellentét van Ravasz püspök felfogása és a tiffini egyezmény között első sorban azért, mert a kettő két egymással tökéletesen ellentétes szem­léletet ad. Mi Ravasz püspök szemlélete? A felelet erre a kérdésre ez: a faji meg­tartás gondolata. Ravasz püspök világosan megmondja, hogy a második generáció beolvadása veszedelem. Olyan veszedelem, hogy “ezeknek (a második generációnak) megtartásáért sokkal rendszeresebb és odaadóbb- munkát kell végeznünk (az ó­­hazai egyháznak), mint amilyet eddig vé­geztünk.” Mi most a tiffini egyezmény szem­lélete? Egy szóval meg lehet ezt mon­dani: beolvasztás. Idézzük a tiffini egyez­mény ötödik pontját angolul és aztán ma­gyar fordításban: “These congregations will become part and parcel of a large and influential Ame­rican denomination and thereby no more a part of any National Church. Therefore we would say to the Reformed Church of Hungary, through its Conventus and through the congregations that nothing should be laid in the way to hinder or prevent them from assimilating through historical process with the Reformed Church in the U. S.” Magyarul ez igy hangzik: “E gyülekezetek alkotó részei lesznek egy nagy és befolyásos amerikai felekezetnek, s igy nem lesznek többé tagjai semmiféle Nemzeti Egyháznak. Ezért azt mondanók a magyarországi re­formátus Egyháznak a konvent utján és a gyülekezetek utján, hogy semmi olyan nem helyezendő az útba, ami hátráltatná, vagy megakadályozná azt, hogy történel­mi folyamat rendjén beolvadjanak az Egye­sültállamokbeli Reformed Churchbe.” Az egyezmény világosan beszél. A cél itt: az asszimiláció. A cél Ravasz püspöknél: a faji megtartás szolgálata. A kettő olyan viszonyban van egymással, mint az északi pólus a délivel. Homlokegyenes ellentétet mutat azon­ban Ravasz püspök felfogása a tiffini egyezmény iránt más ponton is. Ravasz püspök látja a “veszedelmet,” s kijelenti, hogy a magyarországi ref. Egyháznak sokkal rendszeresebb és odaadóbb munkát kell végezni mint a milyet eddig végzett ennek elhárítására. A tiffini egyezmény azt mondja erre, hogy a magyarországi re­formátus Egyháznak semmit sem szabad tennie, ami a beolvasztást hátráltatná, vagy megakadályozná. A két felfogást nem le­het összeegyeztetni. Az egyik tűz, a má­sik viz.

Next

/
Thumbnails
Contents