Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-12-01 / 12. szám

6

közi Gyula, közöttük jár igehirdetői utón éppen ezekben a hetekben. Az amerikai magyar reformátusság még lelkileg kellően konszolidálva nincs. Nagy százaléka elhelyezkedett az ottani Reformed Churchben, egy kis része presbiteriánus egyházban, mig egy töredéke szabad egyházi szervezetben kiván tömörülni. Az utóbbi és a két előbbi csoportosulás között áldatlan harc dúl. Ez a harc felőrli az amerikai reformátusság erőit és minket egy idegen világ szeme láttára nemzeti hibáink legszomorubb képében mutat be. Nézetem szerint az amerikai magyarságnak szervezetileg is egyesülniök kell s meddig ez nem lehetséges, lélekben kell atyafiui egységre jutniok, mert csak ennek elérése után láthat hozzá rendkívüli feladatának teljesítéséhez. A kivándorlott magyarok első nemzedékét tradíció, az élő emlékek, a szakadatlanul hazasiró lélek, megtartják magyarnak. A veszedelem tulajdonképpen a második nemzedék sorsánál kisért Ezeknek a megtartásáért sokkal rendszeresebb és odaadóbb munkát kell végeznünk, mint amilyet eddig végeztünk. Örvendetes dolog, hogy ottani nagy református egyházak, különösen pedig az, amelyhez a tiffini egyezménnyel egyházaink jórésze csatlakozott, eziránt minden testvéri segítésre készek. Tudják azt, hogy a magyarság a telünk kivándorolt atyafiakra nézve az evangelizáció és az egyház kötelékébe való megtartás szempontjából a legfőbb eszköz. A magyarok pedig világosan látják, hogy az evangéliumi hit és egyházi élet az egyetlen módszer nemzeti mivoltuk fentartására. Ideálisabb alap kooperáció számára alig képzelhető. Ök a nemzeti jelleget kívánják erősíteni az evangélium érdekében, mi az evangélium ügyét akarjuk szolgálni a nemzeti jelleg szempontjából. Meg kell tehát keresni a módot, a minél bőségesebb és változatosabb testvéri együtmüködés számára. Remélem, hogy eljön az ideje annak, amikor erre vonatkozólag illetékes fórum előtt egészen konkrét javaslatokat tehetek.”

Ennyit mondott a püspök, s ez éppen elég arra, hogy demonstrálja azon állításunk igazságát, hogy a püspök ma nem áll a tiffini egyezmény alapján. Még többet bizonyít ez a nyilatkozat. Bizonyítja azt, hogy Ravasz püspök felfogása és a tiffini egyezmény homlokegyenest ellentétbe kerültek egymással.

Homlokegyenes ellentét van Ravasz püspök felfogása és a tiffini egyezmény között első sorban azért, mert a kettő két egymással tökéletesen ellentétes szemléletet ad. Mi Ravasz püspök szemlélete? A felelet erre a kérdésre ez: a faji megtartás gondolata. Ravasz püspök világosan megmondja, hogy a második generáció beolvadása veszedelem. Olyan veszedelem, hogy “ezeknek (a második generációnak)

megtartásáért sokkal rendszeresebb és odaadóbb- munkát kell végeznünk (az óhazai egyháznak), mint amilyet eddig végeztünk.”

Mi most a tiffini egyezmény szemlélete? Egy szóval meg lehet ezt mondani: beolvasztás. Idézzük a tiffini egyezmény ötödik pontját angolul és aztán magyar fordításban:

“These congregations will become part and parcel of a large and influential American denomination and thereby no more a part of any National Church. Therefore we would say to the Reformed Church of Hungary, through its Conventus and through the congregations that nothing should be laid in the way to hinder or prevent them from assimilating through historical process with the Reformed Church in the U. S.” Magyarul ez igy hangzik: “E gyülekezetek alkotó részei

lesznek egy nagy és befolyásos amerikai felekezetnek, s igy nem lesznek többé tagjai semmiféle Nemzeti Egyháznak. Ezért azt mondanók a magyarországi református Egyháznak a konvent utján és a gyülekezetek utján, hogy semmi olyan nem helyezendő az útba, ami hátráltatná, vagy megakadályozná azt, hogy történelmi folyamat rendjén beolvadjanak az Egyesültállamokbeli Reformed Churchbe.” Az egyezmény világosan beszél. A cél itt: az asszimiláció. A cél Ravasz püspöknél: a faji megtartás szolgálata. A kettő olyan viszonyban van egymással, mint az északi pólus a délivel.

Homlokegyenes ellentétet mutat azonban Ravasz püspök felfogása a tiffini egyezmény iránt más ponton is. Ravasz püspök látja a “veszedelmet,” s kijelenti, hogy a magyarországi ref. Egyháznak sokkal rendszeresebb és odaadóbb munkát kell végezni mint a milyet eddig végzett ennek elhárítására. A tiffini egyezmény azt mondja erre, hogy a magyarországi református Egyháznak semmit sem szabad tennie, ami a beolvasztást hátráltatná, vagy megakadályozná. A két felfogást nem lehet összeegyeztetni. Az egyik tűz, a másik viz.