Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-12-01 / 12. szám

RAVASZ PÜSPÖK ÉS AMERIKA.

Irta: Sebestyén Endre.

5

Az óhaza egyházi vezetői között nincs egy sem, akinek neve amerikai magyar református vonatkozásban annyiszor emlittetnék, mint Ravasz László püspöké. Csatlakozott testvéreink táborában a Ravasz püspök neve, hogy úgy mondjuk, száz százalékos kisajátitottságot élvez.. Ennek a ténynek a magyarázata az, hogy Ravasz püspök rokonszenves álláspontot foglalt el a csatlakoztató amerikai felekezetek irányában, s többször kifejezte azt a véleményét, hogy a tiffini csatlakoztatást illetőleg a teljes jóváhagyás alapján áll.

E sorok Írója, múlt évi óhazai látogatása rendén, három alkalommal találkozott Ravasz püspökkel, s összesen mintegy tiz órányi időt töltött el vele való tanácskozásokban. Az utolsó ezek között egy együttes erdélyi utazás formájában történt, szeptember 20-án. Jól emlékszem arra a pillanatra, amikor jókora szünet után, beszélgetéseink kulminációjaként elhangzott ajakáról az a kijelentés, hogy: “Én a tiffini egyezmény alapján állok; aláírtuk, s meg kell hogy tartsuk. így parancsolja a becsület.” Azt már jóval előbb észrevettem, hogy a püspök olyan erős elhatározással tartja magát ehez az állásponthoz, amellyel szemben argumentumoknak, legyenek bár azok a legerősebbek, kevés hatásuk lehet. Megállapítva ezt a tényt, arra az álláspontra helyezkedtem, hogy legbölcsebben úgy járok, ha óvakodom a vitás kérdések feszegetésétől. Éreztem, hogy a Független Egyházra nem élet-halál kérdés az, hogy igazsága az 1927-ik év szeptember havában teljes elfogadtatásra találjon az óhaza egész egyházi közössége részéről. Bizzunk valamint a jó Istenre, meg az időre — gondoltam magamban. Pesten előadásaim voltak előkészítve, de ezeket mind visszamondtam. Újságok állottak rendelkezésemre, de a felajánlott hasábokat nem használtam. Nem még akkor sem, amikor a püspöknek a “Magyar Szemle” múlt évi októberi számában megjelent cikke az amerikai magyar reformátusokról teljesen indokolttá tette volna azt, hogy hírlapi nyilatkozatokat tegyek. Úgy érzem, hogy az azóta eltelt idő mindenben igazolta álláspontomat. A szavakkal való ténykedések ugyan elmaradtak, de a tények és a vitathatalan valóságok tanuságos ereje nem szűnt meg végezni munkáját ott, ahol az legtöbbet számit — fronton. Eszünkbe jut Tisza Istvánnak egy tőről metszett kiszólása. A háború egyik kritikus helyzetében a monarkhia egyik hadvezére afelől tudakozódott Tisza Istvánnál, hogy milyen a külpolitikai helyzet. Kitűnő — felelt Tisza István, csak éppen az ellenséget kell megverni, s akkor minden rendben lesz S eszünkbe jut egyházkerületünk főérdemü főgondnokának nem régen New Yorkban tett kijelentése, amikor a Független Egyház igazságait vitátokhoz azt a felhívást tette, hogy: Jer és lásd meg! Istennek hála, elmondhatjuk egyházi életünk valóságairól, hogy a kürt nem tesz bizonytalan zengést.

A dolgok ilyen rendjében valóságos szenzáció erejével jön hozzánk az a nyilatkozat, amelyet Ravasz püspök a dunamelléki egyházkerület november elején tartott közgyűlésén, amerikai magyar református vonatkozásban tett. Úgy látszik, hogy a püspök felfogása lényeges változáson ment keresztül egy év alatt. Az egészen bizonyos, hogy ma már nem mondhatja el azt, amit egy évvel ezelőtt olyan határottsággal mondott, hogy: “Én a tiffini egyezmény alapján állok.” Ravasz püspök ma nem áll a tiffini egyezmény alapján! Lássuk azonban a püspök nyilatkozatát abban a formában, amelyben az leközöltetett a “Kálvinista Szemle” november 17-i számában. Jelezzük, hogy a nyilatkozat bizonyos részeinek vastag betűkkel való kiemelése tőlünk van.

“Szeretném, ha a magyar református közvélemény érdeklődése nagyobb mértétékben fordulna az amerikai ref. magyarok sorsa felé. Magam felelősséget érzek amerikai véreink iránt és keresni fogom a módját, hogy ezt szolgálatban is kifejezésre juttassam. Örülök annak, hogy egyházkerületünk egyik kiváló lelkésze, Mura