Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-12-01 / 12. szám
4 beriséget mint egy szent testvériséget átölelő békességről mond drága és szent próféciát. Istennek nemcsak az emberiséget alkotó egyesek jóléte, boldogsága, bármily fontos legyen ez az ő szemében, nyugszik szivében, de az ő teljes dicsősége az egész emberi nem békességének őszhangzó énekében teljesedik be. S hogy vagyunk ezzel? Alig néhány éve, hogy befejeződött a nagy világégés, amelyben pl. a mi magyar nemzetünk is, emberi viszonylatban, ártatlanul, gonosz szomszédok gyújtogató kedve és lelkiismeretlen hatalmasok játszi kedve miatt, csaknem egészen leégett, — és már készül az idő méhében az uj világégés. Egy pár népet teljesen lefegyvereztek, s maguk a győzők állig felfegyverkezve védik a békét és készítik a jövő háborúját, egymás között is, de főképen a világ előtt képmutatóskodva, béke-konferenciák (leszerelési etc.) porhintésével. Igazat mondtak-e tehát az angyalok? Ha a jelent nézzük, ha nézzük a történelmet, — sok tekintetben elfog bennünket a kétség, pedig a történelem árja emelkedésről, haladásról szól hozzánk. De kétezer év és ily csekély haladás?! Emberi szemmel, mértékkel mérve valóban nagy, hosszú idő, — de Isten előtt ezer esztendő annyi mint egy nap és mint az őrjárási idő (3 órányi idő) éjjel! — olvassuk a XC. zsoltárban. Úgy áll a dolog tehát, hogy az emberi nemnek itt adott programm hosszú évezrekre szól (nem az következik-e a kétezer éves, sok vérrel irt történelméből?), lassu-hosszu fejlődésen keresztül akarja Isten odavezetni: a tökéletes béke, üdv honába az egész emberiséget. Vagy lehetséges egy másik lehetőség is :“Mindenek lehetségesek a hivőnek” — mondotta az Ur Jézus Krisztus. Ha ma te és én és általunk érintve sokan és sokak által az egész keresztyén világ megtelnénk a Jézus Krisztus evangéliumának szellemével, Ő belénk plántálódnék lelkületével, indulatával, úgyhogy a mi szegényes énünk meggazdagodnék, úgyhogy még ma betelnék rajtunk az angyali ének •— akkor, akkor, megremeg a toll a kezemben, amint leirom, betelnék még ma, még holnap, még ebben a mi nemzedékünkben az emberi nem látóinak, költőinek, prófétáinak, szentjeinek álma, látása, betelnék, igazzá válnék máról holnapra az angyali ének a maga teljes dicsőségében és szépségében...! Csodás, isteni béke, Isten örök békessége költöznék az egyes, lelkek szivébe és ez elárasztaná az egész emberi nemet, mint a vizek a tengert beborítják, úgyhogy Isten teljes dicsősége, tisztelete ott ragyogna az egész világ életében! Ez egy nagy: “ha...” A kulcs a te és az én kezemben van hozzá, kedves testvérem. A “ha” valóra válik, ha te és én vállaljuk annak valóraváltását: először a magunk életében s aztán úgy kifelé, körötted, mind szélesebb-szélesebb körben ... Az ut tehát az emberiség életében felfelé, az egyéneken át vezet. Mindig ez volt Jézus útja is s benne az örök Isten eleveelrendelt céljai, szándékai, sőt módszerei lettek nyilvánvalóvá. Akarod tehát, hogy igazat mondjanak a bethlehemi angyalok, — szived ügye-e az angyali ének alapgondolata, a keresztyénség nagy átfogó egyetemesemberi célja? — akkor te magad hódítsd meg magadnak először a béke honát, amelyben békességben vagy Isteneddel, önmagaddal és társaiddal és azt bírva indulj el egy második szent keresztes hadjáratban az emberi nem örök álma megvalósítása és Isten örök, egyre növekedő dicsősége szolgálatára. Ezek a gondolatok foglalkoztassanak ezen a karácsonyon! Fazekas Lajos, IDVESSÉGES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁN A MAGYAR EGYHÁZ SZERKESZTŐSÉGE
