Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-12-01 / 12. szám
Volume VII. DECEMBER, 1928. Number 12. Editor-in-Chief: MÄPYAR Ff,YHA7 Associate Editors: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes IMuIM luIIiAl MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $1 a year Louis Nánássy Charles Vincze Alexander Daróczy Entered as Second-Class Act of March 3, 1879. — 1103, Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. IGAZAT MONDTAK-E A BETHLEHEMI ANGYALOK? Lukács 2:14 az általánosan elfogadott görög szöveg szerint igy hangzik: “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség a jóakarat embereinek.” A bethlehemi mezőn megjelent angyali seregek éneke ez, amelyben, most csaknem kétezer év után visszanézve reá, visszahallgatva reá, az emberi nem hosszú történetének célja, — a mely felé annak futnia kell — áll előttünk. Ha jól értjük ugyanis ezt az angyali éneket, akár az itt közölt fordítás szerint, akár a mi revideált magyar bibliánk szerint, a második felében nemcsak az egyes embernek földi üdvéről, boldogságáról, békességéről volna szó, hanem az egész emberi nem békességéről, üdvéről, földi boldogságáról. Sőt csak igy valósulhat meg a maga teljességében az első: a dicsőség a magasságban. Istennek! — Mert milyen hiányos csonka lenne az a dicsőség, tiszteletadás Istennek, amely egy-egy lélek békességében, üdvében, földi boldogságában állana csak, illetve abból hárulna Istenre, amely mint egy csöpp édes viz elmerülne az emberi lelkek békételen, üdvtelen, boldogtalan kárhozatának végtelen sósvizü tengerében?! Isten dicsősége csak az egész emberi nem boldogságában, békességében lehet teljes. Ebben az angyali énekben az egész emberiség nyert programmot, az egész föld, és csak abban telik be Isten dicsősége színükig, ha és amikor az egész föld, az egész emberi nem megizlelte az. átala, az Isten által nyújtott, ingyen kegyelemből ajándékozott üdvöt: békességet és boldogságot. De vájjon közelebb vagyunk-e ehhez a nagy célhoz most kétezer év múltán, mint amikor a betlehemi mezőn először zendült fel az angyali ének?! Nézzük csak bármelyik oldaláról a kérdést! A földet lakó másfél milliárdnyi emberiség kétharmad része még mindig pogány és csak egy harmadrésze keresztyén és vájjon az az egyharmadrész is valóban a jó akarat, az Isten jótetszésének embereiből áll-e, akikben neki kedve telik, akik birtokában vannak az Istennel és az emberekkel szembeni életükben a valódi békességnek: üdvnek, teljes boldogságnak?! Pedig ma e keresztyénség missziói lendületében élünk, abban a században, amelyről azt jósolták avatott ajkak, hogy ez a Krisztus százada lesz! Vájjon nem az-e a helyzet e téren sok tekintetben, amiről az Ur Jézus szólott a farizeusokat feddő beszédében : “Jaj nektek..., mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerié inkább magatoknál.” Mert csak szét kell nézni a világ legkeresztyénibbnek hirdetett népeinek portáin és ki ne látná, hogy a keresztyén egyharmad világában sötét és mély pogányság örvénylik. S csak nézzünk bele bátran a magunk világába is! Igaz-e arra vonatkoztatva az angyali ének? Megkapja-,e abban Isten az egész vonalon, az emberi szivek, lelkek békés üdvéből, boldogságából kicsendülő dicsőséget? Igazat mondtak-e hát a bethlehemi angyalok? Vagy jobban mondva: betölt-e már ez az angyali karok által, az első karácsony éjszakáján, zengett ének? De ha jól értjük, amint már fentebb is mondottuk, ez az angyali ének valami egyetemes, az egész földet, az egész em
