Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-11-01 / 11. szám
12 ban történt nagy rabszolgalázadás azonban ékes bizonyság arra, hogy a probléma megoldására sohasem került a sor s hogy a fehér kenyérből még Ízelítőt is alig kaptak a szegények. A- moslimoknál kötelesség és parancs volt a szegénygondozás. Kétségtelenül több volt a semminél, de mégis semminek látszik, ha a keresztyénség szemüvegén át teszszük vizsgálódásunk tárgyává az ő jócselekedetüket. A moslim nem azért ad, mert könyörületesség lakik szivében, hanem azért, mert vallása azt tartja, hogy az odaadott javak ellenében kétszeres adományban lesz majd része. Ezt az adakozást mindenkinek gyakorolni kellett, akinek annyija volt, hogy élete még egy esztendeig biztosítottnak látszott. Hogy mennyire célzatos volt ez az adakozási rendszer, annak bizonysága az a merkantil szellem, amely még a szegénygyámolitás ügyébe is befurta magát. így például nem a nyomorgót s nem az éhezőt és nem a mezítelent segítették elsősorban, hanem azokat, akiknek adósságaik voltak. Ez volt a legsürgősebb. Pedig tudjuk, hogy azok, akiknek hitelük van, még nem biztosan szegények s azt is tudjuk, hogy ezek mögött még van egy nagy tábor, amely nyomorog, éhezik, nincstelenkedik, tehát kétségtelenül jobban rá van utalva a segítségre, mint azok akiknek csak adósságuk van. Az igazi szegénygondozás első jele a betlehemi jászol volt. Ezzel kiemelkedett a szegény ember a megvetettség mélységéből. Milyen büszkeség töltötte el a szegényt, amikor tudatára ébredt annak, hogy én is Isten gyermeke vagyok, hiszen az Ő szent Fiának sincsen hely, hol lehajtsa fejét. Milyen lendítő erőt adott a szegénygondozásnak az az örökszép szózat, amely Máté evangéliuma 25-ik részének 31 és következő verseiben van leírva. “Éheztem és ennem adtatok.” “Amit cselekedtek testvéreim közül a legcsekélyebbel is, azt velem cselekedtétek.” Érdekes, hogy a sokat beszélő, de végtelen kevés alapossággal rendelkező kommunisták azt állítják, hogy az első keresztyének voltak a világ első kommunistái. Szerintük ezek vagyonközösségben éltek s éppenugy támogatták egymást, mint ahogy ma ezeket a Szovjetek városligeti hintáslegényeiből a miniszterségig feljutott ügynökei hirdetik. Ez a világtörténelem legnagyobb hazugsága ! Először is meg kell állapítanunk, hogy ez a “vagyonközösség” nem terjedt ki az összes keresztyénekre, csupán a jeruzsálemi gyülekezetre. Másodszor tény az, hogy ez nem a tulajdonra, csak a javak felhasználására vonatkozott. (Fényes bizonyságait lásd Apostolok Csel. 4:32- ben.) S mindez nem politika volt, nem is egy évezredes társadalmi alapnak a felrúgása, hanem a szeretet munkája. Tehát semmi esetre sem jog, amit a szegények törvényszerüleg igénybe vehettek volna. Hogy ez a speciális jeruzsálemi közösség egy cseppet sem vált be (ami nagy tanulságul szolgálhatna az Írni olvasni tudó kommunisták számára) még ilyen formájában sem, arra szomorú bizonyság az a nagy szegényinség, ami Jeruzsálemben a keresztyének között bekövetkezett. Pál apostol nem kivánt ugyan belenyúlni az ő szervezetük megszüntetésébe, de bizonyítható igazság, hogy ilyen rendszerű gyülekezetei sehol nem alapított. Hogy keresztyéni jóságát irántuk is megmutatta, arra példa az, hogy részükre Antiochiában gyűjtést is rendezett. (Az itt elmondottakhoz olvasd Apostolok Cselekedetei 11:29 és következő verseit, továbbá a Római levél 15:26 versét, az első Korinthusi levél 16:1 s következő verseit és a II. Korinthusi m* OKOS EMBER New Yorkban tartja betétjének egy részét, ahol bármely pillanatban, bármely célra felmondás nélkül megkaphatja. — 4% kamat. Tökéletes biztonság. KISS EMIL Bankháza 4th A ve.—9 th St., New York City
