Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-11-01 / 11. szám
5 egyházi irányzata azóta sem változott, hogy Princetonból, illetve a new yorki magyar presbiteriánus gyülekezetecskéből eltávozott. Ő soha nem volt magyar református és sohasem is lesz az. Az ő vallási és egyházi eszményképe a legtipikusabb amerikai presbiteriánus irányzat. S bár presbiteriánussága mellett püspöki megrovás ellenére is állhatatosan megmaradt s ez azt mutatja, hogy ez neki komoly meggyőződése; mégis az a tény, hogy ennek ellenére is magyar református theológiai tanári állást tölt be, a mi szerény magyar református felfogásunkat meghaladja. A mi — lehet, hogy maradi — felfogásunk ugyanis az, hogy ha egyszer valaki meggyőződött arról, hogy az ő számára pl. a baptista vallás jobb, mint a magyar református vallás, az vonja le a következtetést és megutált egyházában nem hogy egyházi tisztséget ne vállaljon, de sőt a legkisebb részt se kérjen magának annak ügyei intézésében. Hogy Viktor Jánost és táborát “a theológia és az evangelizáló munkák legtöbb és legfőbb kérdéseiben óriási távolságok, sőt gyökeres ellentétek választják el” a Kálvinista Szemle hitvallásos magyar református táborának ezekre vonatkozó felfogásaitól, arra dr. Sebestyén Jenőék azonnal rájöttek. így nem lehetett más ut, mint a szétválás. Kisebb jelentőségű, de a modem protestáns mentalitásra nagyon jellemző a Kálvinista Szemlének a Keresztyén Család Sylvester nyomdájához való viszonya is. A nyomda körül csoportosult, általunk presbiteriánusnak, a Kálvinista Szemle által pedig általános keresztyén, irányzatúnak nevezett csoport ugyanis felajánlotta, hogy nyomatni fogja a Kálvinista Szemlét. Meg is csinálták a szerződést három évre. Azonban tapasztalni kellett, írja dr. Sebestyén Jenő, “hogy szellemben, lelkületben, sőt theológiai álláspontban is, el egészen annak mindennapos gazdaság-ethikai, érintkezési s egyéb alkalmazásáig, nagy távolságok választanak el bennünket egymástól.” — Ennek lett a következménye aztán az, hogy a nyomdával a szerződést fel kellett bontani s bár a szakitás a “békeség” köntösében történt, előre lehetett látni, hogy az általános keresztyén csoport rövidesen ellenlapot fog csinálni. Ez az ellenlap ez év szeptember havában csakugyan meg is jelent, Református Figyelő cimen. A lap szerkesztői dr. Victor János, Muraközy Gyula, Bereczky Albert. Már e nevekből is lehet következtetni, hogy mennyire református az a lap; kb. annyira, mint az American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper, amelyet magyarul Reformátusok Lapjának neveznek, de amely köztudomás szerint a legelvtelenebb modern amerikai protestáns irányzatot követi. A “református” jelző csak arra jó, hogy ebbe, mint selyempapirba csomagolhassák a mérgezett cukrot. Elvi programja természetesen a Református Figyelőnek sincs, “mert maga a cim a magyar református egyházban, ahol a “református” jelző már anynyiszor és annyiféleképen devalválódott, nem mondhat eleget számunkra”, mondja a Kálvinista Szemle s nekünk ez a megállapítás nagyon jól esik, mert hét esztendeje hirdetjük ugyanezt. A református jelző igy egymagában kétségbeejtően semmit nem jelent, csak álarcnak jó, mert ezzel könnyen befurakodhatik a presbiteriánus, reformed, methodista, baptista és egyéb destructiv vallási irányzat az olyan könnyen félrevezethető magyar református tömegek közé. Magától értetődik, hogy a Református Figyelő hitelvi tekintetben interkonfesszinális: ha akarom presbiteriánus, ha akarom methodista, baptista vagy Y. M. C. A.-s, sőt “református” is. Ahogy épen az érdek kivánja. A Református Figyelő megindulásán mi sem csodálkozunk. Bizonyos fokig örülünk is neki, mert igy most már pontosan meg lehet állapítani, hogy kik a hitvallásos magyar református vallás ellenségei. Csak egy dolog fér nehezen a fejünkbe, az, hogy hogyan került cikk mindjárt a legelső számba dr. Ravasz
