Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-10-01 / 10. szám
18 szony egyenesen ült, térdét átkarolva. Tekintete, mellyel a sivatagot végigmérte, határtalan bánatról beszélt. A pálma hallotta, hogy mind szomorúbban zugnak a levelei. Úgy kellett lenni, hogy az asszony is meghallotta, mert a sudár fa koronájára föltekintett s azonnal fölemelte a karjait. — Óh, datolyák! Datolyák! — kiáltá. S hangjában oly benső vágyakozás reszketett, hogy szinte meghatotta az öreg pálmát. Szeretett volna csak akkora lenni, mint egy cserje, hogy a datolyáit oly könnyen el lehetne érni, mint a csipkebokor gyümölcsét. Jól tudta, hogy a koronája rakva van datolyával, de hogy másszék fel ember fia oly széditő magasra!. A férfi látván, hogy a datolyák elérhetetlen magasságban csüngenek, még csak föl sem emelte a fejét. S könyörgött a feleségének,, hogy ne kívánjon lehetelent. De a kis .fiú, aki ott tipegett körülöttük s füvei, kóróval játszadozott, meghallotta az édesanyja kiáltását. Nem fért a fejébe, hogy nem teljesül a kívánsága. S amint megértette, hogy a datolyáról van szó, elkezdte a fát szemügyre venni s eltűnődött rajta, mint szedhetné le a gyümölcsöt. Szőke fürtjei alatt szinte ráncba szedte a homlokát. Végre mosoly villant meg az arcán: kitalálta a módját. Oda ment a pálmához, kis kacsójával megsimogatta és édes, gyerekes hangján esengett hozzá: — Pálma, hajolj le! Pálma, hajolj le! S ime — csodák csodája! — a pálma levelei zúgtak, mintha vihar vonult volna rajta keresztül s hosszú derekán szaladt véSÜRCÖNYI PÉNZKÜLDÉS az Óhazába csak sí— Európai bankösszeköttetéseink rendszerint az elküldéstől számított 12 óa alatt kiutalják a £2T PÉNZKÜLDEMÉNYEKET. KISS EMIL Bankháza 4Oh Ave.—9th St. NEW YORK gig. Megérezte, hogy az apróság hatalmasabb nála. Nem állhatott neki ellen. És a magas fa meghajolt a kis fiú előtt. Hatalmas ívben leborult, annyira, hogy koronájának remegő leveleivel a puszta homokját seperte. A csöppség — úgy látszott — nem ijedt meg s nem csodálkozott el. Sőt örömében elsikoltotta magát, odasietett az öreg pálmához s koronájáról jó csomó datolyát leszedett. S amikor ugyancsak megtépázta s a fa még mindig a földön feküdt, megint odament hozzá és szelíd, enyelgő hangján igy esengett hozzá: — Pálma, egyenesedjél föl! Pálma, egyenesedjél föl! És a hajlékony derekú hatalmas fa lassan, méltóságosan fölemelkedett, miközben zengtek a levelei, akár a hárfa. — Most már tudom, kinek szólt a halotti ének — mondta magában a pálma kiegyenesedve. — Nem e vándorok valamelyikének ... A férfi pedig feleségével együtt letérdepelve dicsérte az Istent: — Uram, te megtekintetted aggodalmunkat és eloszlattad. Tiéd a hatalom; a pálma meghajol előtted, mint a hajladozó nádszál. Hol az ellenség, akitől rettegnénk, ha a te hatalmas karod oltalmaz? Mikor a következő karaván átvonult a sivatagon, észrevették utasai, hogy a nagy pálma koronája — száraz. — Ugyan hogy történhetett ez? — kérdezte az egyik vándor. — Hiszen ennek a pálmának nem volt szabad addig elszáradni, mig Salamonnál nagyobb királyt nem látott. — Hátha már látott is, — jegyezte meg egy másik utas. Szereti a Magyar Egyházat? Akkor rendezze hátrálékát és fizessen is elő! I Mulatságokra, lakodalmakra a £ legjobb hely Duquesneben — $ LINCOLN HALL $ LINCOLN HALL & A. K. McRAE, t OLIVER HOTEL Junior
