Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-10-01 / 10. szám
19 MAGYAR MOSOLYGÁS * A TŐKEHAL ÉS A MACSKACÁPA. — Gyerek-mese felnőttek számára. — A független egyházi tábor ez idei trentoni gyülésezése alkalmával történt. A gyűlések befejezése után barátságosan beszégettek a papi és világi kiküldött képviselők a trentoni atyafiakkal. Mint aktuális dologról, természetesen, szó esett arról a kísérletről is, mely a hatalmas régi trentoni egyház mellett valami cselák templomban ellen-szervezkedésre csábítgatja a hitükről, fajukról s magukról megfeledkezett ál-magyar reformátusokat. A trentoni atyafiak között bizony nem egy akadt, aki éppen nem a spanyol udvari etikett szokásai szerint nyilatkozott az ellen-egvházasdiról és különösen annak new yorki szervezőjéről. — Hagyják csak atyafiak — szólt közbe az egyik jó humoru képviselő — nem érdemes erre sok szót vesztegetni. A fák nem igen szoktak az égig nőni. Azzal az ellen-churchöcskével úgy is csak addig lehet nyújtózkodni, ameddig a...... Takaró-juk ér, az pedig napról-napra rövidebb lesz. — De uram, —- méltatlankodott a heves trentoni — ami nem járja, az nem járja. Nincs annak az urnák elég baja a, maga falujában? Nézne inkább a maga dolga után! — Nem úgy áll a dolog — folytatta a képviselő — állitom, hogy a trentoni gyülekezetnek igenis szüksége van arra az emberre. Este majd elmondok vacsora után egy gyermek-mesét, amelyikből világosan megértik a felnőttek is, hogy egy némely Isten teremtménye mire is használható. ......És este elhangzott a következő mese: “Ki látott már közületek tengert, gyerekek? Hát nagy halat? Kicsinyeket talán már horgászott is közületek egyikmásik. De bizonyára csak kedvtelésből; pedig tudjátok-e, hogy sok-sok ezer ember halászatból tartja fenn magát. így van ez Amerikában is. Hatalmas víztartályokban szállítják a piacra eleven és fickándozó zsákmányukat. Igen ám, de van egy halfajta, melyet a halászok hiába próbáltak igy vízben frissen tartani. Mit gondoltok, melyik az? A tőkehal. Ennek oka az volt, hogy míg a tengerben folyton úszott, menekült ellenségei elől s igy nagy mozgásokat végzett, addig a hordó fenekén tétlenül, lustán feküdni volt kénytelen. Nem volt rá többé szüksége, hogy eleség után nézzen és élete fenntartásáért küzdjön. Egészen eltespedt, húsa megpuhult, s teljesen hasznavehetetlenné vált. De egy ügyes halász gondolt valamit, s a gondolatot tett követé! Fogott egy kis macskacápát és beletette a vizestartályba a többi halak közé. A tőkehalat nem tűrhette a macskacápa, és a tőkehal még kevésbbé szerette a régi ellenségét. így folytonosan igyekezett és menekült, úszott és fickándozott, csakhogy a közelébe se juthasson soha a rettegett macskacápa. Mi lett ennek az eredménye? Az, hogy a tőkehal friss és eleven maradt, húsa kemény és ízletes lett újra.” Ennyi volt a mese. Amikor elhangzott, a mesélő csak ennyit mondott még hozzá: — Trentoni atyafiak, a ti gyülekezetetek, mondjuk olyan, mint a tőkehal, amelynek állandó mozgásra, munkára, elevenségre van szüksége, hogy jó, érdemes és mások előtt is elismerten “ízletes” legyen. A sors adott hát nektek egy macskacápát. Hogy ki az a macskacápa, én azt nem mondom meg nektek, de hogy rám ne lehessen fogni, hogy más meséjével kérkedem, elárulom nektek, hogy tényleg nem magam találtam ki. Nehány évvel ezelőtt olvastam egy újságban. Azt az újságot pedig kőbányai pap korában Takaró Géza szerkesztette. Sőt a mesét is Takaró Géza fordította angolból. Úgy látszik már akkor készült amerikai működésére ......Trentoniak! Ki is hát a ti macskacápátok ?...... ......A trentoniak a mesét megértették, a macskacápát megnevezték. Tanulság: A macskacápa is Isten teremtése azért.... Egy ember, aki szintén tőkehal. Szereti a Magyar Egyházat? Akkor rendezze hátrálékát és fizessen is elő!
