Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-10-01 / 10. szám

4

by the mid-day ringing of the bells in many Christian churches. So we flatly refuse to be looked upon as anybody’s mission field. Nevertheless, this does not mean that we want to seclude ourselves from our fellow Christians, we do love them, we are ready to cooperate with them in every good work, but upon one condition only: that is, on being recognized as equal parties.

“Secondly 1 wrant to point at another mistake of many American churches. Theydo not want to evangelize, but they w^ant to Americanize the immigrant. And howr do they imagine accomplishing this? They w^ant to induce them to join their church and accept their financial aid for the support of their particular churches. Now, is this the right kind of Americanization? Is it an American idea to make people either individually or collectively, parasites?”

“According to our mind this policy is a daring violation of the American ideas, because America wrants independence, self reliance and self support from everyone, and refuses to receive anyone who is likely to become a public burden. And furthermore, such a policy leads to the degradation of the immigrants themselves. It tends to induce them to leave the maintenance of their churches to others; it decreases their readiness to bring sacrifice for spiritual things; it is liable to make them appear greedy in their work before their American neighbors.”

“Being perfectly conscious of all of this, a comparatively small group of Hungarian Reformed churches drew together and formed a church community for themselves. This church community is the Free Magyar Reformed church in America. This church has refused and does refuse either to join any other church community or to accept any systematic and obliging fi-ellenségei fölött aratott hatalmas győzelmeit igen sok keresztyén templom déli harangszója hirdette eddig és hirdeti ma is. így mereven vissza kell utasítanunk azt, hogy bárki is missziói területnek tekintsen bennünket. Azonban ez nem azt jelenti, mintha mi el akarnánk zárkózni keresztyén felebarátainktól,' mi szeretjük őket, mi készek vagyunk minden jó munkában velük együtt működni, de csak egy feltétellel, úgy hogy ha bennünket egyenlő feleknek ösmernek el.

“Másodszor igen sok amerikai egyház egy másik tévedésére akarok rámutatni. Arra, hogy a bevándoroltat nem evangelizálni, hanem amerikanizálni akarják. És hogyan képzelik el ennek keresztülvitelét? Úgy, hogy a bevándoroltakat arra igyekesznek rábírni, hogy csatlakozzanak az ő egyházaikhoz és gyülekezeteik fenntartására fogadják el pénzbeli támogatásukat. Nos, ez-é az igazi amerikanizálás? Vájjon amerikai elv-é embereket akár egyénileg, akár tömegben élősdiekké tenni ?

“A mi felfogásunk szerint ez a politika merész megsértése az amerikai elveknek, mert Amerika mindenkitől függetlenséget, önmagárautaltságot és önfenntartást követel, és nem fogad be senkit, akiről valószínű, hogy közteher lesz. És még tovább menve, az ilyen politika magoknak a bevándoroltaknak a lealacsonyitására vezet. Arra igyekszik rávenni őket, hogy egyházaik fenntartását másokra hagyják; a lelki dolgokért áldozathozatalra való készségöket lefokozza; amerikai szomszédaik előtt olyan színben tünteti fel őket, mint akik munkájok elvégzését mindig másoktól várják.

“Mindezeknek teljes tudatában a magyar református egyházaknak egy aránylag kis csoportja összeállt és a magok számára egy egyházi közösséget alkottak. Ez az egyházi közösség a Független Amerikai Magyar Református Egyház. Ez az egyház visszautasitotta és ma is visszautasítja azt, hogy bármelyik egyházi közösséghez csatlakozzék, vagy pedig hogy saját tagjain kívül bárkitől is rendszeres és