Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-10-01 / 10. szám
5 nancial support írom any one, except its own members.” “And we do feel, that the principles upon which this church is based, fully answer our hearts’ desire. This church is strictly Christian, strictly disciplined, strictly self-supporting, strictly Hungarian Reformed in religion and strictly American in its spirit of noble independence. This is the kind of a church we want instead of the mothering, evangelizing and falsely Americanizing efforts of some American churches.” “You can see, that our principles are not only the most ideal, but at the same time, and just for that, the most practical, too.” feltételekhez kötött pénzbeli segítséget fogadjon el. “És mi valóban úgy érezzük, hogy ezek az elvek, amelyeken ez az egyház nyugszik, a mi szivünk óhajának teljesen megfelelnek. Mert ez az egyház szigorúan keresztyén, szigorúan fegyelmezett, szigorúan önfenntartó, szigorúan magyar református vallásilag és szigorúan amerikai a maga nemes független szellemében. Ilyen egyházat akarunk mi némely amerikai egyház anyáskodó, evangelizáló és hamisan amerikánizáló törekvései helyett. “Láthatják, hogy a mi elveink nem csak a legideálisabbak, de ugyanakkor, épen emiatt, a legpraktikusabbak is.” “TÉVES ÁLLÍTÁS.”* Fenti cimmel egy vezércikk jelent meg az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja (American Hungarian Reformed and Presbyterian Church Paper) 1928. augusztus 4-iki számában. A vezércikk írója dicséretre méltó őszinteséggel, bátorsággal és liberálizmussal veszi védelmébe az egyházi mulatságokat. A cikkben van sok igazság, amelynek alapján téves állításnak minősítheti a cikkíró azoknak a véleményét, akik az egyházi mulatságokban csak a rosszat hajlandók észrevenni. De ugyanakkor maga a cikkíró is megkockáztat egy felette téves állítást. Ez a szerintünk — és ami döntő — a magyar református egyházi élet története szerint téves állítás a cikk következő kitétele: “Hogy mégis tartanak társas összejöveteleket, különösen a nyári időben, az annak tulajdonítható, mert ez a szokás örökség szerint maradt a magyar egyházakra.” Hát ez kérem nem igaz. A mi őseink nem piknikeztek, nem * A cikket azzal a megjegyzéssel adjuk le, hogy a független Amerikai Magyar Református Egyháznak mint az egyházi élet terén általában, úgy az egyházi mulatságok terén is fő törekvése egészséges állapotokat teremteni Magyar-Amerikában. (Szerkesztő.) teáztak, r.em ice cream-eztek, nem szinielőadásoztak, nem táncoltak az egyház javára. Száz, meg száz ősi magyar református törvény-paragrafust, kánont lehetne felsorolni ennek bizonyítására. — Sajnos nincsenek a kezemben az ehez szükséges forrásmunkák. Csak egyetlen egy, az 1649-ből való Geleji-Katona-féle kánonok. Ez a kánonkönyv a házasságról szóló LXVII-ik kánonban a vasárnap szentségét imigyen védi: “Az eskünek a templomban, vagy ha ez nincsen, az istentiszteletre rendelt bármely más helyen........rendesen ugyan kedden, vagy szerdán, de ha rendkivüli esetek kívánják, a hétnek többi napjain is, a szombatot és a vasárnapot kivéve. Mindazonáltal azon feltétellel, hogy a kézfogók, vagy lakodalmak űrnapokon ne tartassanak____hogy igy a mi Urunk Jézus Krisztusnak szentelt nap a részegség, bujaság, tánc és más aljasságok által, melyek a lakodalmakban előfordulni szoktak, az Isten nagy bosszantásával meg ne fertőztessék s ekképen a Krisztus napja szentségtörőleg a Bachus és
