Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-10-01 / 10. szám

Volume VII.

OCTOBER, 1928.

Number 10.

Editor-in-Chief: Endre Sebestyén Editor:

Geo. E. Borsy-Kerekes

MAGYAR EGYHÁZ

MAGYAR CHURCH

Published monthly. Subscription: $1 a year

Associate Editors: Louis Nánássy Charles Vincze Alexander Daróczy

Entered as Second-Class Act of March 3, 1879. — 1103,

Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922.

THIS IS OUR CHURCH. EZ A MI EGYHÁZUNK.

An address given by Very Rev. Ch. Vincze at the Perth Amboy Church’s Silver Jubilee. Vincze Károly egyh. kér. főjegyző beszéde a perth amboyi jubileumon.

English text:

“We are sincerely and truly glad to greet you here. We are glad, because this celebration gives an opportunity to make clear some truths regarding our religious life.”

“First of all you can see, that we have faith. That we are Christians. You can see, that when we came into this country, we did bring Christianity with us. We brought along the faith of our fathers; the faith, once delivered to the saints and preserved for us by the faithful generations. And our people did not even build a home for themselves before they built a home for the worship of God.”

“I stress upon this fact, because many American churches and ministers do not seem to know it. They are inclined to look upon the poor immigrant as a lost soul to be saved, as one to be evangelized. Our feelings are repulsive to this kind of thinking. We do not need and we do not want to be looked upon by any American church as a mission field because we are in possession of the full measure of Christian truth. We came from a country that was the bulwark of Western Christianity through centuries.”

“We are offsprings of a nation whose mighty victory over the enemies of Christianity has been and is commemorated

Magyar szöveg:

“Őszinte örömmel üdvözöljük önöket körünkben. Örömmel, mert ez az ünnepség alkalmat ad arra, hogy a mi vallásos életünkre vonatkozó egy némely igazságot megvilágositsunk.

“Mindenek előtt láthatják önök, hogy van hitünk. Hogy keresztyének vagyunk. Láthatják, hogy mikor mi ebbe az országba érkeztünk, a keresztyénséget magunkkal hoztuk. Magunkkal hoztuk atyáink hitét, amely adatott egyszer a szenteknek és amelyet hűséges nemzedékek számunkra megőriztek. És a mi népünk házat sem épitett magának addig, mig az Isten imádására hajlékot nem emelt.

“Hangsúlyozom ezt a tényt, mert úgy látszik, hogy ezt sok amerikai egyház és lelkész nem tudja. A szegény bevándoroltat általában elveszett léleknek tekintik, akit meg kell menteni, akit evangelizálni kell. Az ilyenfajta gondolkozás előttünk ellenszenves. Xincs rá semmi szükségünk és nem is akarjuk, hogy bármelyik amerikai egyház is miszsziói területnek tekintsen bennünket, mert mi a keresztyén igazság teljes mértékének birtokában vagyunk. Mi olyan országból jöttünk, amely a nyugati keresztyénségnek évszázadokon át védőbástyája volt.

“Mi egy olyan nemzetnek vagyunk a gyermekei, amelynek a keresztyénség