Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-09-01 / 9. szám

15 SZÉPIRODALOM A MAGYAR ANYA AMERIKÁBAN. Régi magyar nagyasszonyok, hü hitvesek, Igaz, jó anyák, Kiknek nevét, szent emlékét áldják most is Hálás unokák, Kiknek szive, lelke adta nemzetünknek Hősi fiait... Tihozzátok méltó minden igaz magyar Hitves, anya itt! Amerika messze földjén bus honvágy ha Fölsir, fölzokog, Magyar asszony szavára a szív, remélve, Vígan földobog S mosolyára, mint Ígéret, ideszáll a Hivó honi táj, Hová magyar lélek mindig, álmadozva, Vissza-visszajár... Amerika magyar nője, nemzetségünk Élő oszlopa, Magyar ügyhöz — áldozatos buzgó lelket S kincset ád oda; Hit oltárát építgeti s magyar szellem . Elszánt őre ő ,.. Őrként mig áll, biztatja csak itt a magyart Hosszú, szép jövő ... ! Ha nagy életküzdelmében magyar férfi Inog s esni kész, Újabb harcra fölsegiti a hitvesi óvó, drága kéz, Mely gyöngéden ha simogat, serkentően Újra fölemel, Mig serényen munkálkodva — ha kell — a férj Kezét váltja fel! Meg nem értő idegenek közt — csak ő az Értő bizalom S hűségesen megosztozik minden kínzó Magyar bánaton ... Drága magyar szónak méze édeskedik Az ő ajakán, Magyar keserv szenderül el fölcsendülő Magyar, szép dalán! És a gyermek, ki az ősi földtől távol, Itten született, Magyar maradt, mert az anyja vele — magyar Imát rebegett... Magyar mese szárnyán hordta lelkét, anyja, Magyar földre át S gyermekének szivén, lelkén magyar érzés Büszkén ragyog át... ! SZÉCSKAY GYÖRGY ESMOND HARMSWORTH SZÖGEDÉBEN. Alföldi néprajz. Kossuth Lajos szobrával szemben áll kedves vendégünk. Körülötte tengernyi nép. Előtte meg lelkesen menetelve a különféle társadalmi egyesületek és a környékbeli la­kosság ünneplőbe öltözött sokszínű sere­ge ... Mellettem, az álló tömegben, csizma­­diaképü polgártárs lelkendezik; — Ahun a! A Ródmire fia! Most vö­­szi át a tápai mönyecskéktül a kis gyé­­kényszatyrót! Mögöttem valaki mohón kap az el­hangzott név után: — Úgy mondják Rótimre! A Rótimre fia! Hátrafordulok, s megnézem, ki tudja nemes barátunk angol nevét kiejteni ennyi­re — magyarul ? Megtisztálkodott külsejű tiszai halá­szok szoronganak mögöttem s a legvénebb kóstolgatja hangosan Rothermere lord nevét: Visszaemlékezés. — Rótimre. .. Rótimre ... Mig párja kesereg, kutató szemmel fürkészi a vén vizimagyar a boldogan me­netelő népcsoportokat: — A műt hétön nálam járt Puszta­­mérgesrül a körösztkomám. Tudakozódott, löhetne-e szót váltani evvel a dörék áng­­liussal. Azt bajosan, mondok, mert sokan löszünk, oszt ha mindegyönkkel parolát fogna, sohse szabaduna mög innét. Hanem, ha emlékül valami kis ajándékot kap, azt — úgy hallom — szívesen elfogadja. No, aszongya erre — akkó csináltatok az any­­jukommal néki egy sajtot... Merhogy ü juhász. S fürkészi aggodalmasan a menetelő népcsoportokat; — Nem tóm, begyütt-e a komám a sajttal... r Jó idő múltál? fölszippantja szeme har­matát a néne s váratlanul elcsodálkozik;

Next

/
Thumbnails
Contents