Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-08-01 / 8. szám

Volume VII.

AUGUST, 1928.

Number 8.

MAGYAR EGYHÁZ

MAGYAR CHURCH

Published monthly. Subscription: $1 a year

Entered as Second-Class Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of March 3, 1879. — Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section 1103, Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922.

AssociateEditors:

Louis Nánássy

CharlesVincze

AlexanderDaróczy

Editor-in-Chief: Endre Sebestyén Editor:

Geo. E. Borsy-Kerekes

EGYSÉGET

Az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja" (American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper!) gárdájának alaposan meggyűlt a baja a reformátusok egységének ügyével. Ezelőtt hat évvel szótáruknak nem volt becsesebb szava ennél a szónál, hogy “egység”. A hires Tifíini Egyezmény mulasztja, ahogy akkor mondották “az amerikai magyar reformátusok egységének magasztos gondolata volt.” Ezt az egységet úgy képzelték el, hogy a Reformed Church a presbiteriánusok csendes, de annál makacsabb asszisztenciájával kisajátít magának minden amerikai magyar református értéket és azután vasvesszővel birja örökségét. Az “egység”, bármennyire sürögtek és forogtak körülötte, nem sikerült. A sikertelenség, ahogy bevallják, nem az ő hibájukból magyarázandó meg. A függetlenek, a “függésre” kívánt függetlenek akadályozták meg azt, mert “nem tudta őket felmelegiteni az amerikai magyar reformátusok egységének magasztos gondolata.”

A függetlenek időközben kibocsátottak egy egyesítési felhívást, amelyben nem volt ugyan semmi magasztos gondolat, de benne volt az az elemi igazság, hogy a magyar reformátusokat csak magyar református alapon lehet egyesíteni. Benne volt továbbá az a kérés, hogy a különböző csoportok szivökre véve ezt az egyszerű igazságot, tegyék meg a magukét arra, hogy az egység igy megvalósítható legyen. És ekkor különösképen a csatlakozott atyafiakat nem tudta felmelegiteni az amerikai magyar reformátusok egységének magasz-AKARNAK.

tos gondolata, a felhívást válasz nélkül hagyták. Az egységet akarnák ők, csakhogy nem a magyar református egységet, hanem a pénzeszsák egységet, az élősdi lelkek egységét.

A függetlenek felhívását válasz nélkül hagyták ugyan, de azért arra mégis jött válasz. A függetlenek tábora megkétszereződött. Erős, hatalmas, sereg lett, amelyik élő prédikációként állott oda a magyar reformátusok elé, hogy az egységet, magyar református alapon meg lehet csinálni és élő rettentés gyanánt állott oda a pénzeszsákos egyházi atyák elé, hogy a magyar református alapon való egység gondolatával igenis számolni kell.

Mit tettek a Reformátusok Lapjánál e jelentős fejlemény láttára? Roppant különös dolgot tettek. Lapjukban arról kezdtek írni, hogy a magyar reformátusok egységéről már nem érdemes beszélni. Azt mondták, hogy a magyar reformátusok “politikai” egységét nem lehet megvalósítani. Hogy “politikai” egység alatt mit értenek, azt nem magyarázták meg olvasóiknak. Annál többet beszéltek azonban “lelki” egységről. Hogy lelki egység alatt mit értenek, azt sem magyarázták meg. A tény az, hogy semmit sem értenek alatta. Levegőt értenek alatta. A “lelki egység” a modern protestáns farizeizmus egyik kedves vesszőparipája. A modern protestáns vezetők akkor ülnek fel erre a paripára, amikor semmiféle egység nincs közöttük, de népámitás céljából igen kiadós az egységről beszélni. Ahol valóságos egység nincs, ott keservesen keveset ér a lelki egységről való beszéd. Hiszen van lelki