Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-07-01 / 7. szám

16 FOGADÁSTÉTEL* Református magyar vagyok, Halálomig az maradok. Vallásomnak semmi foltja, Tiszta, mint a menny égboltja. Amint én e tiszta vallást Megszerettem: Úgy áldjon meg, úgy szeressen Isten engem. Arra való a vallásom, Hogy a lelkem mennyet lásson; Lásson örök üdvösséget, Boldogságot, dicsőséget. Az én hitem az Istennek Szent igéje, Melyért hullott a Krisztusnak drága vére. Hit az élet! Igaz dolog, Úgy Írták az apostolok. Ha elhagynám a hitemet, Megölném az életemet. Oda lenne nyugodalmam, Boldogságom, Mind e földön, mind pedig a másvilágon. Vallásomnak nincsen ára, Nem viszem én azt vásárra. Azt, aminél drágább nincsen, El nem adnám semmi kincsen, És amiért ősapáink Szenvedének: Azt a vallást, drága vallást hogy vetném meg? Ha betérek a templomba, Nem vakít el semmi pompa. Nem kell nékem semmi hivság, Csak a lélek és igazság. Nem imádom a jó Istent Semmi másban, Csak egyedül lélekben és igazságban. Harcaim közt kitől féljek, Ha vezérlőm tiszta lélek? Krisztusommal élek-halok; Szent nevéhez hü maradok, Hűségemért tőle várom Pályabérem ... Fogadom ezt! Isten engem úgy segéljen! * (Pálóczi-Czinke István püspök “Imádsá­gok és Vallástételek” című kis könyvecskéjéből a százfelé csábított amerikai magyar reformá­tusoknak különösen figyelmébe ajánlva.) SZEMLÉLŐDÉS Zarándok atyák. A magyarországi za­rándokok utjával kapcsolatban felmerült az a gondolat, hogy a zarándok látogatást viszonozni kell egy nagyszabású amerikai magyar zarándokuttal Magyarországba. A nyilvánosság előtt először a Népszava ve­tette fel a gondolatot s lépéseket is tett arra, hogy megfelelő előkészület után, 1929 julius 4-én, Amerika szabadságnap­ján érkezzék a zarándokcsapat Budapestre. Gyönyörű gondolat! Minden amerikai ma­gyar jót tesz azzal, ha szülőföldjét meglá­togatja, s ott örül azokon, amik örvende­zésre valók és sir azokon, amik megsiratni valók. E sorok írója sohasem fogja elfelej­teni azt a pillanatot, amikor a vonat He­gyeshalomhoz ért vele s még kevésbbé azt, amikor Biharpüspökinél román határ­hoz ért. Ó, ha minden amerikai magyar szivén áthasogathatna az az érzés! Alig született meg azonban a zarándok-gondo­lat, megindult körülötte egy olyan hajtó­­vadászat, ami nélkül értékes amerikai ma­gyar gondolat nem képzelhető el. Ma már odajutottunk, hogy az eredetileg tervezett egy, hatalmas, méltóságteljes zarándok-ut helyett legalább egy féltucatot harangoz­nak be a felesszámu zarándok atyák. A vezetést a Szabadság viszi, amely kissé túlzott élelmességgel egyszerűen ráült a Népszava által megpendített zarándok­gondolatra s hogy valamiképen el ne kés­sék ez év nyarára toborozza a zarándoko­kat. E ráüléssel kapcsolatban aztán sok minden történt. Orcapiritó, szégyenletes dolgok. A zarándokút diszelnökének fel­kérték Konta Sándort. Teremtő szent Is­ten! Felkérték egv ilyen szent magyar vál­lalkozás diszvezetőjévé azt a hires, neve­zetes Konta Sándort, aki a háború alatt üldöző hadjáratot indított terrorisztikus hűség ligájával azok ellen a becsületes ma­gyarok ellen, akik politikai szerencsejáté­kának nem voltak hajlandók fejet hajtani. A magyar református papoknak lámpava­sat ígért. A magyarországi református Egyház volt nyugati egyházmegyéje 1918

Next

/
Thumbnails
Contents