Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-07-01 / 7. szám

16

FOGADÁSTÉTEL*

Református magyar vagyok,

Halálomig az maradok.

Vallásomnak semmi foltja,

Tiszta, mint a menny égboltja.

Amint én e tiszta vallást Megszerettem:

Úgy áldjon meg, úgy szeressen Isten engem.

Arra való a vallásom,

Hogy a lelkem mennyet lásson;

Lásson örök üdvösséget,

Boldogságot, dicsőséget.

Az én hitem az Istennek Szent igéje,

Melyért hullott a Krisztusnak drága vére.

Hit az élet! Igaz dolog,

Úgy Írták az apostolok.

Ha elhagynám a hitemet,

Megölném az életemet.

Oda lenne nyugodalmam,

Boldogságom,

Mind e földön, mind pedig a másvilágon.

Vallásomnak nincsen ára,

Nem viszem én azt vásárra.

Azt, aminél drágább nincsen,

El nem adnám semmi kincsen,

És amiért ősapáink Szenvedének:

Azt a vallást, drága vallást hogy vetném meg?

Ha betérek a templomba,

Nem vakít el semmi pompa.

Nem kell nékem semmi hivság,

Csak a lélek és igazság.

Nem imádom a jó Istent Semmi másban,

Csak egyedül lélekben és igazságban.

Harcaim közt kitől féljek,

Ha vezérlőm tiszta lélek?

Krisztusommal élek-halok;

Szent nevéhez hü maradok,

Hűségemért tőle várom Pályabérem ...

Fogadom ezt! Isten engem úgy segéljen!

* (Pálóczi-Czinke István püspök “Imádságok és Vallástételek” című kis könyvecskéjéből a százfelé csábított amerikai magyar reformátusoknak különösen figyelmébe ajánlva.)

SZEMLÉLŐDÉS

Zarándok atyák. A magyarországi zarándokok utjával kapcsolatban felmerült az a gondolat, hogy a zarándok látogatást viszonozni kell egy nagyszabású amerikai magyar zarándokuttal Magyarországba. A nyilvánosság előtt először a Népszava vetette fel a gondolatot s lépéseket is tett arra, hogy megfelelő előkészület után, 1929 julius 4-én, Amerika szabadságnapján érkezzék a zarándokcsapat Budapestre. Gyönyörű gondolat! Minden amerikai magyar jót tesz azzal, ha szülőföldjét meglátogatja, s ott örül azokon, amik örvendezésre valók és sir azokon, amik megsiratni valók. E sorok írója sohasem fogja elfelejteni azt a pillanatot, amikor a vonat Hegyeshalomhoz ért vele s még kevésbbé azt, amikor Biharpüspökinél román határhoz ért. Ó, ha minden amerikai magyar szivén áthasogathatna az az érzés! Alig született meg azonban a zarándok-gondolat, megindult körülötte egy olyan hajtóvadászat, ami nélkül értékes amerikai magyar gondolat nem képzelhető el. Ma már odajutottunk, hogy az eredetileg tervezett egy, hatalmas, méltóságteljes zarándok-ut helyett legalább egy féltucatot harangoznak be a felesszámu zarándok atyák. A vezetést a Szabadság viszi, amely kissé túlzott élelmességgel egyszerűen ráült a Népszava által megpendített zarándokgondolatra s hogy valamiképen el ne késsék ez év nyarára toborozza a zarándokokat. E ráüléssel kapcsolatban aztán sok minden történt. Orcapiritó, szégyenletes dolgok. A zarándokút diszelnökének felkérték Konta Sándort. Teremtő szent Isten! Felkérték egv ilyen szent magyar vállalkozás diszvezetőjévé azt a hires, nevezetes Konta Sándort, aki a háború alatt üldöző hadjáratot indított terrorisztikus hűség ligájával azok ellen a becsületes magyarok ellen, akik politikai szerencsejátékának nem voltak hajlandók fejet hajtani. A magyar református papoknak lámpavasat ígért. A magyarországi református Egyház volt nyugati egyházmegyéje 1918