Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-07-01 / 7. szám
15-3. Egy töredéke mégis, a Független Amerikai Magyar Református Egyházban, megmaradt apái hite mellett. 4. Ez ellen a töredék ellen az idegen felekezetekhez csatlakozott volt magyar reformátusok harcolnak, mert ez ragaszkodik vallásához és természetesen magyarságához is. 5. A függetlenek elleni munkához az óhazában is lehet kapni itt-ott segítséget, (sokak előtt érthetetlen okok miatt.) 6. A széttagolt amerikai magyarság érzi, hogy valami módon egvességre kell lépnie. 7. Az egyesülési törekvés elől a különböző amerikai felekezetekbe olvadt gyülekezetek vezetői sem térhetnek ki. 8. Belső szerves egység helyett azonban külső, formai szövetkezésre akarnak lépni, hogy igy az alapvető kérdésről, a gyülekezetek magyar református hitben való egyesítéséről a figyelmet eltereljék. 9. Az a bizonyos amerikai magyar lelkészegyesület már nevében sem őszinte. (Magyar reformátusnak nevezi magát, pedig tagjai között legfeljebb olyanok vannak csak, akik “voltak” magyar református lelkészek, de a többség olyan, aki sohasem is volt, sőt nem is lehet az.) Mindezek a megállapítások önként következnek Révész Imre cikkéből s ezek miatt tartjuk mi magyar református törekvésünk szempontjából olyan nagy jelentőségűnek. Semmi egyéb az, mint a mi álláspontunk akaratlan igazolása. Természetesen dr. Révész Imre nem annak szánta. Ö, mivel amerikai dolgokban nem lát tisztán (ami még megbocsátható) és talán egyéb okból (ami már nehezebben bocsátható meg), a hithagyást és a fajunk ellen való harcolást igyekezett hit és nemzethüség színében feltüntetni. A dolog természetéből folyólag ez már aztán nem sikerülhetett. Ismételjük: mindez csak azért történhetik, mert az amerikai magyar református viszonyokat nem látja tisztán. Nyilvánvalóan úgy vélekedik, hogy a református vallás feladása és az időelőtti beolvadás az, amely a magyar református vallás és a magyar faj érdekeit szolgálja. Ez az ö szörnyű tévedése. Pedig annak a. bizonyítására, hogy ez milyen veszedelmes felfogás, európai példák állanak előtte. Csak egyet említünk meg: Révész Imre dr. jól ösmeri Erdélyt: Kolozsvár a szivéhez nőtt. Szükségtelen nekünk beszélnünk arról a rettenetes élethalál küzdelemről, amelyet az erdélyi, most már oláhországi, magyar református egyház viv. Első sorban a vallásáért, hogy azt megtartva, ezáltal megtarthassa fajiságát is. Bizonyosan aggódó szivvel szemléli ő is, hogy hogyan pusztulnak a bástyák, az iskolák s némulnak el a harangok. Borzadva utasítaná el bizonyára magátol a gondolatot, hogy az erdélyi magyar reformátusság hagyjon fel a “sivár és szégyenletes” küzdelemmel, adja fel a vallását, legyen akármilyen hitü. Dr. Révész Imre egészen bizonyosan tudja, hogy ezzel a halálos ítéletét pecsételné meg nemcsak a magyar református egyház, hanem az erdélyi magyarság is. Nos, a magyar református vallás Amerikában is veszélynek vank itéve. Nem az államhatalom részéről, mert ennél toleránsabb és demokratikusabb sehol a világon nincs, hanem egyes túlbuzgó amerikai felekezetek s az általok megnyert és állandóan pénzelt volt magyar és magyar református papok részéről. Ezek ugyanis szolgálatot vélnek tenni Amerikának azzal, hogy máról-holnapra, a természeten erőszakot követve akarják a magyarokat amerikaiakká tenni azáltal, hogy presbiteriánusokká, reformedekké, stb. téritik át őket. Dr. Révész Imre, aki az erdélyi helyzetet ismeri, ezt az amerikai törekvést u. 1. helyesnek tartja. Elitélni látszik azokat, akik Amerikában is mindenestül magyar reformátusok maradtak. Viszont feldicséri a megalkuvókat, a hitükben és fajukban gyengéket. Ártott ezzel Révész Imre dr. ? Nem. Mert tudjuk, hogy lapjának olvasó közönsége valóban tud olvasni s meglátja a sorok között tátongó örvényt. (—y. —r.)
