Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-01 / 1. szám

15

KISEBB CIKKEK

EGYHÁZUNK ÉRDEKESSÉGE.

Igen, a Független Amerikai Magyar Református Egyház határozottan érdemes volna arra, hogy a Magyarországi Református Egyház jövőjének alakulásával törődök figyelmükre, sőt mi több, tanulmányozásukra méltassák. Ugyanis a mi Egyházunknak van két olyan vonása, amelyből a hazai Egyház egyikkel sem rendelkezik, de amelyekkel mégis előbb-utóbb rendelkezni fog. A mi egyházunk az önkéntes egyháztagság és az önkéntes adományozás utján való egyház-fentartás alapján áll. Ez a mi Egyházunknak az a két vonása, amely felé a hazai Egyházat is sodorja a sorsa. A Károlyi-féle közsársasági és a kommunisták népköztársasági uralma alatt már oda is állíttatott az elé a nagy feladat elé, hogy e két elv alapján rendezkedjék he. Miután azonban a két nevezett uralomnak még az uj elvek alapján való berendezkedés előtt vége lett, ez a kérdés egyszerre háttérbe szorult. Pedig szerény nézetünk szerint erre szép csendesen, titokban jó volna elkészülni. Igaz, hogy az 1848-iki XX. te. végrehajtásának forszirozásában is az államtól elválasztott szabad egyház gondolatának munkálását látjuk. Mert csak egészen természetes, hogy a hazai Egyház nem hagyhatja ott az államot csak úgy penny nélkül, mikor a római egyház hatalmas állami eredetű és eredetileg az egyházi érdek mellett állami érdekeket is szolgáló dominiumokkal válna el az államtól. Ez kész öngyilkosság volna, mert koldus szegénységével igen nehéz helyzetbe kerülne magyar Sionunk az államtól elválasztva is gazdagnak maradt római egyházzal szemben. De a készülésnek nem ajánlatos csak ilyen egyoldalúnak lenni. Tanácsos volna annak tanulmányozása is. hogy hogyan alakul az egyházi élet ott, ahol mind az egyháztagság, mind az “adózás” önkéntes. Egy ilyen szempontú tanulmányozás érdekes és gyümölcsöző, bármilyen önkéntes egyháztagság és önkéntes egvházfentartás

alapján álló egyház vétessék is tanulmányozás alá. De talán nem tévedünk, hogy a Magyarországi Református Egyházra nézve talán a mi Egyházunk tanulmányozása bírhatna a legnagyobb értékkel. Egyrészt azért, mert magyar, tehát EZ szolgálhatna a legmérvadóbb példaadással arra nézve, hogy hogyan alakulna a magyar református egyházi élet az önkéntes egyháztagság és az önkéntes adózás behozatala után. Másrészt pedig azért volna érdekes a mi Egyházunk tanulmányozása, mert egyháztagjaink jó részben gyári munkások. Ezek odahaza sok tekintetben függetlenitették, emancipálták magukat az egyháztól, itt pedig épen ők alkotják egyházainkat. Megjegyzésre méltó megfigyelés ez is.

line, mint e rövidke meggondolásból is láthatjuk, a mi független Egyházunk határozottan érdekes és tanulmányozásra méltó a hazai egyház szempontjából. És a hazai Egyháznak áron is meg kellene venni az alkalmatosságot, hogy ezt az Egyházat közelebbről megismerhesse.

KIKET MI ILLET?

A Presbyterian és Reformed Churchhöz tartozó magyar nyelvű gyülekezetek és lelkészeik lépten-nyomon használják a magyar református egyház és “magyar református lelkész” elnevezést, a lelkészek ezenkívül a magyar református papi öltözéket, a palástot is. Eme név és egyenruha használás miatt már gyakran felemeltük tiltakozó szavunkat, azonban presbiteriánus és reformed hitre tért vérienk ennek ellenére is tovább használják azokat. Eme világi törvények által is tiltott eljárásuk ellen az alábbiakban a Presbiterian Church in the U. S. A. mond vétót:

“2. Any Magyar church applying íor admission will assume the same relationship to the presbitery to which application is made as is sustained by any regular Presbyterian congregation. No special relationships can be established or privileges accorded.