Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-07-01 / 7. szám
12 pap arra törekszik, hogy “theológus” legyen és maradjon. Mert a keresztyénség nemcsak élet, hanem tan is és különösen a mai zűrzavaros vallási állapotok között fontos dolog az, hogy tudományos alapon tiszta képet nyújtsunk a keresztyénség lényegéről. Éhez pedig tanult és állandóan tanuló, képzett és magokat állandóan képző theológus papok és világiak szükségesek. Tehát ne vegye sértésnek azt, hogy egyes lapok hazai végzett lelkészt theológusnak titulálnak. Hadd ékesítsék fel “nagytiszteletü” szarvakkal azoknak az amerikai lelkészeknek a homlokát, akik hittudományi kérdésekben közel sem jöhetnek a mi “theológusainkhoz”. Legyen büszke arra, hogy nekünk olyan papjaink vannak, akik a theológiai tudományokkal való foglalkozást nem szégyenük. KÉRDÉS: Miért ujjonganak a baptisták annak, hogy Hegedűs Lóránt magyarországi kiváló református világi férfiú amerikai körútja alkalmával “protestáns”nak nevezte magát és álláspontját védeni igyekezett? FELELET: Mi is olvastuk a baptista “Békehirnök” erre vonatkozó cikkét. A baptisták a keresztyén egység nevében örvendeznek a Hegedűs Lóránt közös protestáns működésének és azt kérdik, hogy mikor jön el az ideje annak, hogy hivő református papok és baptista prédikátorok szószéket cserélhetnek? Mi azonban joggal kérdezhetjük a baptistákat, hogy ha annyira lelkesülnek a kér. egységért, miért törnek be a történelmi egyházak aklaiba azzal a szándékkal, hogy azokból juhokat lopdossanak? Hiszen a lopást nemcsak a nyolcadik parancsolat tiltja, hanem a keresztyén ethika és Ízlés is. Hogyan gyönyörködnék Krisztus olyan egységben, amely egy órán át baptista prédikátorok és református papok együttműködésében nyilvánulna meg, azonkívül pedig vigan folynék a lélekhalászat a baptista atyafiak részéről? Lám, a baptisták mennyire ragaszkodnak a Hegedűs Lóránt által használt protestáns szóhoz, ami figyelmeztetés és indokolás a mi szempontunkból arra nézve, hogy magyar református voltunkat hangoztassuk. Mi imádkozunk és dolgozunk a kér. egységért, de ugyanezt kellene tenni a baptistáknak is. KÉRDÉS: Milyen régi a református hit? FELELET: A református Egyház a II. Helvét Hitvallásban felsorolt egyetemes hitvallásokon (niceai, konstantinápolyi, efézusi stb.) nyugszik, valamint a Heidelbergi Kátéban magyarázott apostoli hitvalláson, amely egyetemes hitvallások a keresztyénség első századaiból valók. így a református hit olyan régi, mint maga a keresztyénség, sőt bizonyitani tudjuk, hogy egyidős az apostoli kor keresztyénségével. Tehát az a megjegyzés, hogy a református hit újkeletű és a XVI. századból származik, nem felel meg a valóságnak. A reformáció korában történt ugyan tisztogatási munka, de az egyetemes hitvallások állandóan tiszteletben maradtak, amelyek pedig sokkal régibb keletűek, mint a reformáció. Az az ember, aki reggelenként megmossa arcát, nem kap uj arcot. A reformátorok is mosást végeztek a középkori egyház arcán, de a megtisztított és megmosott arc a régi maradt: az ősegyház és annak Szentirással igazolt hite. KÉRDÉS: Mit kell tenni egy olyan reformátussal, aki az Ur asztalához többszöri figyelmeztetés után sem akar járulni és a szent sákramentummal évek óta nem élt? FELELET: Törölni kell az egyháztagok sorából. Egyházi törvényeink világosan előírják, hogy egyháztagjaink minden évben tartoznak járulni a szent asztalhoz. Aki ennek eleget tenni nem akar, az nálunk egyháztag nem lehet. »T OKOS EMBER New Yorkban tartja betétjének egy részét, ahol bármely pillanatban, bármely célra felmondás nélkül megkaphatja. — 4% kamat. Tökéletes biztonság. KISS EMIL Bankháza 4th A ve.—9 th St., New York City
