Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
14 nem voltak, a zsinagógák mintájára csak az ó-szövetségi Írásokat olvasták, de mihelyt apostoli iratok és evangyéliomok keletkeztek, azonnal bevezették azoknak az olvasását is. Ha egy-egy gyülekezet egy apostoli iratot kapott, azt a másiknak is odaadták felolvasni. Pál apostol maga utasítja a Kolossé-belieket, hogy levelét elolvasás után a szomszédos Laodicea-beli gyülekezetnek is adják át, mondván: “És mikor felolvastatik nálatok e levél, cselekedjétek meg, hogy a laodiceaiak gyülekezetében is felolvastassék és hogy a Laodiceából átveendő levelet ti is felolvassátok” (Kol. 4-16). A Thessalonika-beli gyülekezetekhez írott levélben pedig egyenesen igy rendelkezik Pál apostol: “Kényszeritelek titeket az Urra, hogy olvastassák fel e levelet minden szent atyafi előtt. (I. Thess. 5-27). És az ős-keresztyének engedelmeskedtek is az ilyen apostoli rendelkezéseknek. Voltak gyülekezetek, amelyek nem elégedtek meg az egyszeri felolvasással, hanem állandóan bírni akarták az apostoli iratokat, azért lemásoltatták és birtokukban tartották istentiszteleteiken az ó-szövetségi szent iratokkal együtt olvasták azokat. Mindezek leszögezett történeti tények. Ezekből a következő tanulságok vonhatók le egy magyar református által: 1. A Krisztustól tanult és a Szent Lélektől tanácsolt szent apostolok rendelkezéseivel, továbbá az ős-keresztyén gyülekezetek gyakorlatával és az egész történeti keresztyénséggel való vakmerő, áldatlan és orcapiritóán szégyenletes szembehelyezkedés volt az, hogy volt idő mikor a bibliaolvasásnak a magyar reformátusok hivatalos istentisztelet rendjében nem volt hely. Ezt az időt visszakivánni nem szabad többé senkinek sem, akiben csak egy csepp hajlandóság is van az apostoloknak való engedelmességre, az ős-keresztyénekkel és a történeti keresztyénséggle való közösségre. 2. A szentirásoknak a gyülekezetben való olvasása a legjobb buzdítás a szentirás megbecsülésére és terjesztésére. Tudományosan megállapított tény, mint fentebb is mondottuk, hogy az egész újszövetségi szentirás annak köszönheti fennmaradását, az Egyház által való hivatalos elfogadtatását és elterjedését, hogy a gyülekeezti istentiszteleteken olvasták az egyes szentiratokat. E nélkül a gyakorlat nélkül nem tölthették volna be azt a rendeltetést, amelyért Isten megiratta őket. És ma is feledésbe merülnek tudatlanság pora alá kerülnek a szentiratok rövid időn belül. ha a templomi olvasás állandóan a hívek elé nem vinné őket. Világos bizonyítékul szolgálnak erre a magyar református otthonok mestergerendáin szunyadozó porlepte, molykikezdte bibliák. 3. Könnyű megérteni és belátni azt is, hogy egy Isten akarata felöl tájékozatlan gyülekezet nem cselekedheti Istennek akaratát és nem lehet boldog, nem mehetnek dolgai Isten kedve szerint. Tehát nagyon egyszerű dolog azt belátni, hogy a szentirások istentiszteleti olvasása az egész gyülekezet belső és külső, szellemi és anyagi életére leírhatatlan jelentőségű hatással van. Azért mondja szent János, hogy annak olvasása olyan áldott aktusa az istentiszteletnek, hogy boldognak mondhatja magát az, akinek az a kiváltság jut osztályrészül, hogy az olvasást végezheti: boldognak mondhatják magukat azok. akik hallhatják, amint a szentiratokból maga Isten szól hozzájuk. 4. De a legfőbb boldogság azoké, akik megtartják az olvasottakat és hallottakat. Mert jogot nyerendenek az élet fájához és bemehetnek a kapukon a mennyei Jeruzsálembe, ahol maga az Tsten lesz velük. (Jel. 22-14:
