Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-04-01 / 4. szám

10

hogy nem olyan tanítás ez, amelyik ha beválik is jó, ha nem válik is be, akkor is mindegy. Óh, nem! A Krisztus visszajövetelével együttjáró események legmegrázóbb eseményei minden egyes embernek. Ennek következtében a Krisztus visszajöveteléről szóló tanítás is egyike a keresztyénség legmagyarázóbb tanításainak.

A Krisztus eljövetelével kapcsolatban fog megtörténni a halottak feltámadása. A Biblia tisztán tanítja, hogy mind jókra, mind gonoszokra feltámadás vár. (Ján. 5, 28-29.) A halál sem temethet el az Ur szemei elől. A Jelenések könyve mintha elválasztaná egymástól a jóknak és gonoszoknak feltámadását. Mintha előbbre tenné a jókat és későbbre a gonoszokét. (Jel. 20, 4-6.) Akár hogy legyen is azonban, a Krisztus visszatérésére megnyílnak a sírok, az elemek visszadják a bennük elenyészett embereket, s ugyanakkor megnyílnak az elköltözött lelkek tartózkodási helyének kapui és a lélek testet, a test lelket kap. Megtörténik a mindnyájunkra váró megrázó nagy csoda: a feltámadás. Ugyanaz a trombita, mely a Krisztus jövetelét bejelenti, a halottak ébresztője is lesz. (I. Thess. 4-16.)

Krisztus eljövetelekor fog megtörténni az akkor életben lévő hívőknek a feltámadottak hasonlatosságára való átváltozása. „Imé titkot mondok néktek — mond Pál apostol — Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” (I. Kor. 15, 51-54.) így mind . a feltámadott,

mind az életben talált hívek hordani fogják ama második embernek, a mennyeinek, aki az Ur, az ábrázatját.” (I. Kor. 15, 47-49; I. Ján. 3-2; Fii. 3, 20-21.)

Ugyancsak a Krisztus eljövetelekor fog megtörténni az utolsó ítélet. „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyüjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egy mástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.” (Mt. 25-31.) Ekkor kapják meg a hívek jutalmukat. A gonoszak a maguk büntetését. (I. Kor. 4-5.) Róm. 2, 1-11.) Pál apostol ekkor remélte megkapni az „igazság koronáját.” „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam ; végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nekem az Ur ama napon, az igaz Biró; nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (2. Tim. 4, 7-8.) A gonoszok pedig ekkor nyerik el méltó büntetésüket. (Mt. 25, 41-46.)

Es ekkor történik meg majd az, hogy a kárhozatra Ítéltek elvitetnek az „örök gyötrelemre,” az „örök tűzre, mely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett.” (Mt. 25, 46, 41), hol tüziik ki nem alszik és férgük meg nem hal. Az igazak pedig elmennek az „örök életre” (Mt. 25-46.)

„Elragadtatunk ....a felhőkön az Ur

elébe a levegőbe; és eképen mindenkor az Úrral leszünk” — mond Pál apostol a hívőkről. (I. Thess. 4-17.)

III. Az Ur második eljövetelétől és a vele kapcsolatos eseményekről írván igy szól Pál apostol a thesszalónikabeli keresztyénekhez: „Vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” (I. Thess. 4, 18.) Azoknak, akik a Krisztuséi, a Krisztusnak, az ő Uraknak