Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

10 lesz az olvasás gyönyörűséges, lelki éle­tünk fejlődése pedig egyenletes. VI. Nem szabad szégyelleni azt, hogy Bibliát olvasunk. Pál apostol azt mondta, hogy ő nem szégvelli a Krisztusnak evan­­gyéliomát, mert Istennek hatalma az min­den hivőnek idvességére. (Róm. 1-16). Az szégyelje magát ,aki nem ismeri a Bibliát, nem az, aki ismerni akarja és épen ezért olvassa. A Biblia olyan nagy hatást gya­korolt és gyakorol ma is és még jobban fog gyakorolni az emberiség életére a jö­vőben, hogy nem is tartható müveit, ta­nult embernek az, aki nem ismeri a Bibliát. Égig érhet valakinek a tudománya, mégis megszégyelheti magát az előtt az egyszerű lélek előtt, aki a Könyvek Könyvében já­ratos. Azért a Biblia olvasása miatt nincs mit szégyenkezni. VII. Szégyenleni való dolog csak az, ha valaki nem igyekszik úgy élni, ahogy a Bibliából olvassa. Nagyon hamar nevet­ség, sőt megvetés tárgya lesz az az ember, aki hűségesen olvassa ugyan a Bibliát, de azért csak az, aki azelőtt volt. Épen ezért a Biblia olvasásával együtt jár az olvasot­tak megtartására való emberséges, becsü­letes igyekezet. A Bibliában olvasottak emberséges, becsületes megtartására való igyekezetből pedig csakhamar kifejlődik annak belátása ,hogy azokat isteni segít­ség nélkül betartani lelkünket megnyug­tató mértékben nem lehet. Életszükségletté válik tehát az isteni segítség megszerzése. Ennek Istentől kijelölt módja pedig az imádkozás. A Biblia olvasásával és az ol­vasottak megtartására való igyekezettel te­hát együtt kell járni a buzgó imádkozás­nak is. (V. K.) m* OKOS EMBER New Yorkban tartja betétjének egry részét, ahol bármely pilla­natban, bármely célra felmon­dás nélkül megkaphatja. — 4% kamat. Tökéletes biztonság. KISS EMIL Bankháza 4th A ve.—9th St., New York City VILÁGÍTÓ TORONY Rovatvezető: NÁNÁSSY LAJOS. KÉRDÉS: Helyes és megengedett do­log-e az, mikor az amerikai presbiteriánus felekezethez tartozó magyar egyházközsé­gek reformátusnak nevezik magukat? FELELET: Semmiképen sem helye­selhető. Első sorban hálátlanságot követ el az anyagi segélyt nyújtó amerikai presbi­­teriánusok ellen, akik határozottan meg­követelik, hogy az ő hozzájok tartozó ma­gyar egyházközségek névben és valóság­ban presbiteriánusok legyenek. Másodsor­ban megtévesztő a világ előtt. Kezeink között van az alliancei egy­házközségnek egy levele. A levélfejen ez áll magyarul: “Magyar Református Egy­ház.” A borítékon angolul: “Magyar Ref. Church.” Az elárusitás végett megküldött jegyen pedig: “Hungarian Presbyterian Church.” Mire való ez a kétszinüség? Nem egyenesebb dolog volna-e annak nevezni a nevezett egyházat, ami a valóságban? Nincs azon semmi szégyelni való. Hiszen a presbiteriánusok Amerikának egyik leg­nagyobb és legtekintélyesebb denomináció­­ját képezik s a ki a magyar ref. egyházból hozzájok ment át, miért nem viseli a tör­vényes nevet? Ha mi nem tartanánk leg­jobbnak és legigazabbnak a magyar ref. egyházat és annak hitét és a presbiteriánu­­sokhoz mennénk át elvi okok alapján, büsz­kék volnánk presbiteriánus voltunkra. Ha az emberek az üzleti és társadal­mi életben engednének meg magoknak olyan szédelgést a nem törvényes nevek használatával, mint a vallási élet terén: börtönbe jutnának. Hogyan lehetünk a világ savai, ha az üzleti és társadalmi élet morálja felülhaladja a vallásos élet er­kölcsét? KÉRDÉS: Az amerikai magyar refor­mátusok közül melyik egyházi szervezet­nek van esperese? FELELET: Egyedül a Független Egyháznak. Mert a Reformed Church-ben

Next

/
Thumbnails
Contents