Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01 / 12. szám
43 SZÉPIRODALOM KARÁCSONY FELÉ. Irta: Szabolcska Mihály. Alár a mennyben mozgolódnak Alaguk közt az angyalok, Készitgetnek sok sugárzó Karácsony-fa csillagot. Szárnyaikat próbálgatják. Ki hova száll: találgatják Odafennt az angyalok! Hát a földön? — hát mi köztünk? Bűnös önző emberek: Egy kis testvér-szeretethez Készülget-e szivetek ? Alegtagadván bűnt, világot Érte, aki földre szállott, S emberré lett értetek ! — Oh! bűbájos, szent karácsony, Szebb világok követe: Aldásthintö angyalszárnyon Alihozzánk is gyere be! Gyermekeim bár megnőttek: Ne felejtsd ki ma se őket, Szebb világok követe! Adj nekik e pogány korban: Erős lelket, ép szivet, Érdemeden szolga-sorsban: Bizva-bizó szent hitet. Jobb jövőkben, önmagukban, Bethlehemi csillagunkban — Bizva-bizó szent hitet! Hejli! karácsony, szép karácsony Hozz nekem is valamit: Földi, legszebb álmodásom. Hadd lássam, hogy közelit. A Szeretet szebb világa. Elnyomottak igazsága: Hadd lássam, hogy közelit. NÁZÁRETBEN. Lagerlöf Zelma után magyarra fordította: Osváth Kálmán. Jézus egyszer öt esztendős korúban atyja műhelyének a küszöbén ült Názáretben s azzal foglalatoskodott, hogy egy csomó könnyen alakítható agyagból, amelyet az utca túlsó során lakó fazekastól kapott, kakukkokat formált. Olyan boldog volt, amilyen még soha, mert a város negyedének valamennyi gyermeke azt mondta neki, hogy a fazekas nagyon mord ember, meg nem lágyul a szive se barátságos tekintetre, se mézes-mázos szavakra, Jézusnak hát sohasem volt mersze valamit kérni tőle. S ime maga sem tudta jóformán. hogyan történt, elég az hozzá, hogy amint a küszöbön ülve sóvár szemmel ügyelte a szomszédot, ahogy dolgozott a sárból való alakjain, az egyszer csak kijött a műhelyből s annyi agyagot adott neki, hogy elég lett volna egy boros kancsó kiformálására is. Judás a szomszéd ház küszöbén üldögélt, csúnya vörös volt a haja, tele az arca kék foltokkal, csupa cafat a ruhája az utcagyerekekkel való szakadatlan birkózás miatt. Most éppen veszteg maradt, nem incselkedett, sem nem birkózott senkivel, hanem egy agyagon dolgozott, akárcsak Jézus. Ám ezt az agyagot nem maga szerezte be. Mert alig mert a fazekasnak szeme elé kerülni, minthogy azt fogta rá, hogy kővel hajigálja a törékeny holmiját s ezért bottal kergette el. Jézus osztotta meg hát vele a készletét. A két gyermek körbe állította maga körül a kakukkjait, miután elkészült az agyagból való kiformálásukkal. Olyanok voltak ezek a madarak, mint általában a sárból ké
