Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01 / 12. szám
35 FÜGGETLEN EGYHÁZUNK ÜNNEP NAPJAI Az elmúlt november hónap küzdő Egyházunk életében kimagasló eseményekkel volt teljes. Jelentőssé tették azt gyűléseink, toronyszentelési, beigtatási és a visszatérő esperesnek “Isten hozott”-at mondó ünnepélyeink. Hogy pedig ezek az események nem csupán lokális jelentőségűek, mutatja az a meleg érdeklődés, mellyel mozgalmunkat s Egyházunk életének fejlődését a világi sajtó mind fokozottabb mértékben kiséri. Alábbiakban adjuk novemberi életünk piros betűs napjait részben saját munkatársunk, részben pedig az Amerikai Magyar Népszava tudósítói leírásában: A FÜGGETLEN REF. EGYHÁZMEGYE ÉVI SEREGSZEMLÉJE. Alkotmányozó és egyházmegyei közgyűlés New Yorkban. Egyházunkban a három évenként tartandó alkotmányozó, tehát törvényeket hozó, és az évenkénti egyházmegyei gyűlésnek nagy fontossága van. Ezek adják meg azt az egységes szellemi irányítást, amelyre Egyházunnak is, mint minden más egyházi testnek, a siker és rend érdekében szüksége van. Épen ezért ezeknek a gyűléseknek a határozatait nem elleplezni igyekszünk, hanem inkább mentül jobban híveink elé vinni. Íme, itt ismertetünk egy párat mind az alkotmányozó, mind az egyházmegyei gyűlés végzései közül: Ünnepélyes tag felvétel. Legelső sorban az uj egyháztagok felvételének módjára vonatkozóan jelentette ki az Egyház véleményét az alkotmányozó gyűlés. Eszerint az uj egyháztagok minden egyes gyülekezetünkben a templomban, az egész nép előtt, a gyülekezet lelkipásztorának kezébe letett hüségi fogadalomtétel által veendők fel. Erre nézve a törvénykönyvünk világos utalásokat tesz az “egyháztagsági bizonyítvány” szövegében és a 21-ik oldalon levő 13-ik paragrafusban. Ezt a felvételt azonban a 23-ik oldalon olvasható 27-ik paragrafus értelmében három hónapi próba-időnek kell megelőzni. Ez olyan dolog, ami mindenütt okvetlenül szükségessé válik, ahol az,önkéntes egyháztagság és az önkéntes áldozatkészség alapján szerveződik és működik az egyház. Amerika szerte minden egyházban igy van ez. és a mi gyülekezeteink közül is a nyugatiak kivétel nélkül mint a világ legtermészetesebb dolgát gyakorolják. Nem más az, mint a konfirmációi fogadalom megújítása. Egyházunknak most az a kívánsága, hogy ez a gyakorlat mindenütt bevezettessék. Ami, hisszük nem is fog akadályba ütközni, mert hiszen ha még egy kis betegsegélyző egyletecskébe sem leltet fogadalom-tétel nélkül bejutni, hát az Istennek még nagyobb hűséget és még több igazlelküséget kívánó egyházainak bármelyikébe miért lehetne ? A vegyes házasságok kérdése. A második fontos dolog, amivel az alkotmányozó gyűlés foglalkozott, a vegyes házasság és az abból származó gyermekek vallásának kérdése. A közgyűlésen mindenek előtt kifejezésre jutott Egyházunknak az a véleménye, hog}r a vegyes házasságokat, amennyire csak lehetséges, keriilendőnek tartja. Zavart szülhetnek a családokban, állandóan kellemetlen problémák sziilői az egyházközségekben és megrontói a felekezetek közötti viszonynak, és károsak a gyermekek vallásos életének alakulására. Azért tehát, amennyire csak lehet, kerülendők. Kimondotta és törvénybe iktatta a gyűlés azt, hogy a kárunkra való reverzális adás hithiiségbe ütköző cselekmény és ez, valamint a vegyes házasságnak más egyház lelkésze előtt való megkötése, az abból származó gyermekeknek más egyházban való megkerszteltetése, és az összes gyermekek vallásunkban való fel
