Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01 / 12. szám
33 SZEMLÉLŐDÉS “Szinte legörnyed a lélek í mák az elgondolása alatt, hogy a nyílt s ókimondás miatt milyen sok jó magyar tes vér rokonszenvét veszíti el, ámde aki od; zánta magát és esküvel is elkötelezte megőrizni mindazt, ami az ősök sok szenvedése és vére hullása szerzett, aki Jézus evangéliomának tisztaságát és szentségét nemcsak a maga boldogságának, hanem a másoké nak is tartja, annak készen kell lenni “nemcsak megkötöztetni, hanem meg is halni a Jézus nevéért” és mindazért, amit ez a név, mint igazság az egyház és nemzet életében jelent. Én a magam részéről magyar református egyházam evangéliomi és nemzeti jelentőségét utolsó lehelletemig védeni fogom. Emberek tetszésével és nemtetszésével, sőt még az életem drágaságával sem törődöm, csak egyedül azzal, hogy a reám bízottakban hívnek találtassam Isten előtt, aki engem megítél”. Baltazár püspök 1927 évi jelentéséből. Magyar református külmissziói munkát sürgetnek otthon mostanában. Mind igaz, amit a külmisszió szükségességéről mondanak. Azonban nekünk az a benyomásunk. hogy az egész mozgalom nem annyira a duzzadásig megteljesedett, öntudatos magyar református hitélet természetes folyománya, mint inkább más külföldi egyházak külsőleges utánozni akarása. MERT 1. milyen irányú misszói munkát akar kifejteni egyelőre az az egyház, amelynek pont a legvezetöbb állásban levő férfijai közül némelyek olyan csekélyke dolognak látszanak tartani pl. a II. Helvét Hitvallást, hogy képesek hangulatot teremteni próbálni azok ellen az amerikai magyar reformátusok ellen, akik csupán EZT a hitvallást akarják biztosítani maguknak “arte et marté” és hozzátehetnők “sacrificioque”? 2. Hogyan érett volna még meg a külmisszióra az az egyház, amelyik a nála lévőt sem látszik elég energiával megtartani próbálni? Nevezetesen ENNEK a lapnak a hasábjain látott először napvilágot az a nagystilü gondolat, hogy meg kell teremteni a földkerekség összes magyar reformátusait erőteljesebb lelki egységbe kovácsoló MAGYAR REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉGET. Kell-e ennél természetesebb és lelkesitőbb- missziói program a magyar református anyaszentegyház számára? Lehetne-e valamivel könnyebben bevezetni egy, a magyar református egyház szivéből természetesen fakadó külmissziói munkát, mint ezzel? Pápuák, négerek, kinai kulik megtérítése sokára fogja még úgy lelkesíteni az átlag magyar reformátust, mint a földkerekség minden részén szétszórt, s többé-kevésbbé idegen lelki mezőkre terelt, vagy épen gondozatlanul levő és idegen politikai hatalmak patkója alatt vergődő tulajdonos édes véreivel való lelki összeforrasztása. Remélni merjük, hogy őszinte, de jóakaratu hozzászólásunk szintén oda fog hatni, hogy ha egyszer csakugyan lesz magyar református külmissziói munka, az egészséges, természetes, és épen azért életképes is lesz, nem pedig külföldi minták erőltetett utánzása. A régi nóta. Egy pittsburghi hetilap keményen megleckézteti az ottani reformchurchbeli egyház lelkészét, amiért az nagy nyilvánosság előtt lebecsmérelte a magyar nemzeti igazságok nagy apostolának, Lord Rothermerenek akcióját. A régi nóta! — mondjuk. Ha valami hazafias magyar ügyet le kell becsmérelni, a becsatlakozott lelkész urak között mindig előáll a soros. Az amerikai magyarságnak egyenesen megváltó erejű, szent mozgalma a new yorki Kossuth-szobor mozgalom, amely immár teljes diadalt lát. Mikor megindították, egy reformedbeli lelkész volt az, aki nekirontott ennek a gyönyörű magyar vállalkozásnak. Ha az egész Magyarország által pellengére állított Károlyi Miháyt kellett fogadni, s ennek kellett amerikaiak között propagandát csinálni, egy presbiteriánus magyar pap volt az, aki a gyalázatos szerepet magára vállalta. Régi nóta! — mondjuó.
