Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01 / 12. szám
18 — ha százféleképen akarjuk elcsürnicsavarni is a dolgot, ha sajnos, hazulról akarják is elmagyarázni egyesek a tényt: hitehagyottakká tette őket, mert eldobattott velük egy sarkalatos magyar református szimbolikus könyvet: a II. Helvét Hitvallást és a magyar református egyházalkotmányt ! Arról, hogy a Tiff ini Egyez, ményt, a zavaros idők eme torzszülöttjét két balkezes emberek irták alá, hogy úgy az érdekelt amerikai felekezetekre, mint a Magyarországi Református Egyházra, de legföképen az amerikai magyar reformátusságra nézve helyrehozhatatlan romlást jelent, már többen meggyőződtek azok közül, akik akkor — nem látva tisztán — elfogadták. Sőt ugyanazon fórum előtt az elkövetett hiba helyrehozataláról már volt is szó és a reparálás módjára elvben megegyezés is történt. A szigorú tény tehát az, hogyha a Konvent annak idején a trianoni szerződés aláiróinak módjára kénytelen kelletlen el is fogadta ezt a siralmas egyezményt, ma már gondolkozik azon, hogy hogyan lehetne azt mindenkit kielégítő módon megváltoztatni. Vagyis amint a nemzeti, úgy a magyar református irredentizmus gondolata is él és hatni akar. Annál különösebben érint tehát bennünket az a tény, hogy bár a fentebb elmondottak ma már napnál világosabban állnak minden komoly magyar református előtt, mégis a hazai egyház kebeléből akadnak ott igen jelentős és diszes poziciót betöltő egyházférfiak, akik arra a szomorú szerepre akarnak vállalkozni, hogy az egész magyar reformátusság elleni emez öngyilkossági kísérletet tetté változtassák és szankcionáltassák. Természetesen távol áll tőlünk az, hogy eme műveletek indító okát személyi, vagy egyéb kapcsolatokban keressük. Koncedáljuk. hogy semmi egyéb, pusztán a magyar református egyház iránti féltő szeretet emészti őket és csak jót akarna. Ámde a Tiffini Egyezmény által Amerikában teremtett helyzet látása, (ha ugyan tisztán látják), az egyezmény által okozott romlások lehetetlen, hogy mostani álláspontjukról el ne térítsék őket. Utóvégre csak nem akarnak egyházunk nyílt ellenségei, heretikusok lenni még öntudatlanul sem azok, akik odahaza megrepedezett falu magyar református Sionunk épitgetéséből olyan heroikusán veszik ki részüket. Pedig amit most — szerintük feltétlenül a legnemesebb szándékkal — tenni akarnak, semmi más, mint szembehelyezkedés mindazzal, ami speciálisan magyar református! Épen azok, akik úgy a magyar református hit és alkotmány csonkitatlan megtartására, mint azoknak a gondjaikra bízottakkal való hasonló megtartására esküt tettek! Eljárásuk magyar nemzeti vonatkozásában a honpolgári hűtlenséghez jár veszedelmesen közel. Katonai hasonlattal élve pedig, semmi egyéb, mint indokolatlan pozíció feladás. Mi meg vagyunk róla győződve, hogy ugyanazok a kiváló egyházi férfiak, akik most roszszul értelmezett becsületesség alapján a Tiff ini Egyezmény teljes hatályában való megtartása mellett jönnek ki, (“legyen a ti beszédetek igen igen, nem nem”), még csak a gondolatától is irtóznának annak, hogy a trianoni békeszerződés hasonlószellemü, örökérvényű megtartását propagálják. Pedig a kettő ugyanaz, csak dimenzióbeli különbség van köztük. Egészen bizonyos tehát, hogy itt semmi egyébről nincs szó, mint tévedésről, amely természetes és megérthető, mert emberi. De viszont tévedést korrigálni elsőrangú keresztyén kötelesség, különösen azok részéről, aki “Izráel tanítómesterei”. Biztosak vagyunk benne , hogy ez meg is fog történni. Daróczy Sándor.
