Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01 / 12. szám
17 TRIANON ÉS TIFFIN 1920 junius 4-én, a magyar nagypénteken, Magyarország “hivatalos” megbízottai aláírtak egy “béke”-szerzödést, amelynek következményeként 325,000 négyzetkilométer területből megmaradt 93,000, 21 millió lakosból 8 millió: az évszázadokon át integer Magyarországból egy csonk. A “béke”-szerződés eredménye fajtánk nagymérvű pusztulása, kétségbeejtő anyagi és erkölcsi romlás. De természetesen nemcsak az államra nézve volt ez az átkozott békeszerződés csaknem halálos csapás, hanem az egyházakra is, közelebbről a református egyházra. Elvesztett egy kerületet teljesen, a másik négy is csonkán maradt meg. Elvesztett 1110 gyülekezetei, 773 elemi iskolát, 11 főgimnáziumot, 4 tanító, illetve tanitónőképző intézetet, 1 theológiai iskolát. Elvesztett összesen kerekszámban 1 millió reformátust. Elvesztette tehát gyülekezeteinek több mint felét, iskoláink majdnem felét és lélekszámának egyharmadát. Ilyen csapás a hazai egyházat még sohasem érte. Bár a szerződést hivatalosan Magyarország irta alá, amint hét évvel ezelőtt, úgy ma sem lehetne találni a sziikreszabott országunkban egyetlen egy polgárt sem, aki a szerződést helybenhagyná s aki annak megváltoztatására ne tenne meg minden tőle telhetőt. Az irredentizmus szellemét ápolják odaát és ápoljuk mi itt a bennünket ért kegyetlen igazságtalanság feltárásával úgy a magunk fajtája, mint idegenek előtt. A tény az, hogy az igazán hivatalos Magyarország sohasem irta alá a trianoni szerződést s annak fentartásába sohasem nyugszik bele. 1922 nyarán a magyar református egyház “hivatalos” képviselői az azóta magyar református vonatkozásában olyan gyászos hírnévre szert tett Tiffin nevű ohioi városkában aláírtak egy egyezményt, amelynek értelmében 40 magyar református gyülekezetét egy millió dollár értékű egyházi vagyonnal átadtak két idegen felekezetitek. Köztudomású tény, hogy amint a hírhedt trianoni, úgy eme nem kevésbbé hírhedt tiffini egyezmény is presszió alatt jött létre. Csak természetes, hogy ez utóbbinál a kényszer nem volt, mint ahogy nem is lehetett olyan erős, mint előbbinél. Volt benne egy jó adag rosszul informáltság, fejvesztettség, kilátásba helyezett, de eddig meg nem valósult anyagi és erkölcsi előny s az egyik aláíró részéről törtetés. S ami mindenek felett a legszomorubb, volt benne gerinctelenség, ősi magyar református hitelvekről való elfelejtkezés. Kicsiben ez az egyezmény ép olyan romboló hatású a magyar reformátusokra nézve, mint a trianoni békediktátum a magyar nemzetre nézve. Veszedelmességét öt év bizonyította be. Megbontotta az amerikai magyar protestántizmus egyedül számot tevő része, a magyar reformátusok lelki békéjét: a szó szoros értelmében családtagokat állított egymással szembe. Kiölte az elfogadókból, vagy helyesebben az elfogadására kényszeritettekből a magyar református öntudat utolsó szikráját: erkölcsileg mételyezte meg, mert kitartottakká tette őket. Egy millió dollár értékű magyar egyházi vagyont adott át idegen célra egy tál lencséért. Odakötötte őket olyan felekezetek jászolához, amelyek nem eg.yszer arra használták fel politikai befolyásukat, hogy bennünket tönkre tegyenek, tehát szembe állította őket még a magyar nemzeti aspirációkkal is. Szembeállította Amerikával is, amikor az önálló fejlődés útját elvágva, súlyos tehertételként odadobta egyes amerikai felekezetek számadásába. És — last but not least
