Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01 / 12. szám
13 zája csatlakoznak. Nagyon helyes, hogy egyszer már vallási szempontból is szemügyre vétetnek ezek a dolgok. A második szempontot is megértjük. Azt, hogy azt is figyelembe vegyük, hogy itteni egyházi elhelyezkedésünk milyen előnyöket jelentene a magyar haza számára. Bár az amerikai magyarság és ezt ne feledjék el a sorsunkról magyar külpolitikai szempontok szerint ítélni akarók — szinte kivétel nélkül olyanokból tevődik össze, akik még az egyszerű megélhetést sem tudták megtalálni az ős hazában, mi mégis tiszta szivünkből igyekezünk jótteni a magyar hazával is. Természetesnek és jogosnak ismerjük el, ha még egyházi fők is magyar külpolitikai szempontok szerint mérlegelik sorsunkat, habár félő, hogy a vallási szempont és az amerikai magyar reformátusság önérdekét kissé háttérbe szorító mértékig. A csatlakozás alkalmával is politikai szempontok nyomultak előtérbe. Politikai orientálódások foglalták el a hitvallások helyét. És az ó-hazai magyarságban még ma is domináló mértékű ez a magatartás az amerikai magyarság iránt. Pl. e sorok írója is sok emberrel beszélt otthon ezelőtt 2 és fél évvel az amerikai magyar reformátusság sorsáról. De csak egyetlen egy emberre akadt, aki ezzel a kérdéssel fordult hozzá: milyen az amerikai magyar reformátusok hitélete? És ez az egy ember, hadd tudja meg a világ, Szterényi József báró volt! A többit mind csak politikai szempontok érdekelték. Arra meg igazán nem volt példa, hogy valakinek még az amerikai magyar reformátusok öncélusága is eszébe jusson. Ezzel a gondolattal a függelten mozgalom ajándékozta meg az egész amerikai magyarságot. És mi ebből a szempontból is mérlegeljük az amerikai magyar reformátusság sorsát. Lássuk most már közelebbről, hogyan dönt a Püspök Ur. I. A vallási szempontot igen röviden elintézi. Azt mondja, hogy “a két egyházi formáció (t. i. a Reformed Church és a Független Amerikai Magyar Református Egyház) között dogmatikai különbség nincsen. Mind a kettőnek azonos a hitvallása és mind a kettőnek azonos a teológiai alapfelfogása is.” Eszerint tehát egyformán lehetne választani a Reformed Church és a Független Egyház között, de az amerikai magyar reformátusok morális érdekéből azt az egyházat tartja számukra alkalmasabbnak, “amelyik nagyobb és erősebb lelki közösségbe fogja be őket. Ez pedig kétségtelenül a Reformed Church.” Hogy ez nem olyan kétségtelen, annak kézzel fogható bizonysága a független irányzat létezésén kivíil az is, hogy az amerikai magyar reformátusoknak egy egész nagy tömege másutt keresett egyházi közösséget, némelyek a presbyteriánusok egyik vagy másik ágánál, mások a hollandoknál és episzkopálisoknál. Ha mindezek kétség nélkül meg lettek volna arról győződve, hogy csak a Reformed Church tudja őket a “nagyobb és erősebb lelki közösségbe” befogadni, valószínűleg nem mentek volna, vagy legalább is kevesebben mentek volna máshova. Azonban lássuk azt az állítást, hogy a két egyházi formáció hitvallása közös. Hitvallás alatt mi, orthodox reformátusok, természetesen Írott, őseinktől reánk maradt hitvallásokat értünk. Ilyen a Reformed Church-nek van egy: a Heidelbergi Káté. A Független Amerikai Magyar Református Egyháznak, a Magyarországi Református Egyház példájára, van kettő: A Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás. Világos tehát, hogy a Reformed Church és a független egyház hitvallási közössége csak egy hitvallásig, a Heidelbergi Káté-ig terjed. A II. Helvét Hitvallás egy olyan többlet, a F. A. M. R. E. javára, amivel a Reformed Church ezidőszerint nem dicsekedhetik, és amit, sajnos, a hozzájatért magyar reformátusok is elvesztettek. Ezt nem biztosítja számukra a tiffini egyezmény. Ha biztosítaná, kevesebb baj lett volna miatta. Már most itt a kérdés vallási oldalát tekintve, minden azon fordul meg, hogy egy magyar reformátusnak kárvallás nélkül el lehet-e veszteni a II. Helvét Hitvallást? Olyan nyugodt lélekkel mondhatja-é magát magyar reformátusnak a II. Helvét Hitvallás birtokában is, mint anélkül? Helyettesitheti-é teljes mértékben a Heidelbergi
