Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-12-01 / 12. szám

12 jelenlegi helyükből szép szerével kihúzni. Olyan vasmarok tartja őket fogva a tüzes, ellenmondást nem tűrő amerikánizmussal telitett presbyteriánus egyházban, hogy hiábavaló dolog is volna onnan való ki­­mozditásuk bármilyen módozatáról beszél­ni. Úgy látszik, hogy a Püspök Ur is be­látja immár, hogy azok már most elérhetet­lenné váltak a magyarországi egyház szá­mára a “nagy anyaegyház támogátó, de egyszersmind abszorbeáló ölében.” És ez tény kellene, hogy tanulságul szolgaina a Reformed Church-csel, vagy bármely egy­házi közösséggel való egyesülés elgondo­lásánál. A Reformed Church-nél jogilag szintén ugyanaz a helyzet, mint a Presby­terian Church-nél. Ott is annyira be van­nak fogva azok a magyar egyházközségek, (hiába van nekik egyházmegyéjük,) hogy még egy levelet sem szabad nekik a ma­gyarországi egyházhoz küldeni, csakis a Ref. Church missziói hatóságán keresztül, így mondja ezt a tiffini egyezmény. Csak hogy ez még nem olyan nyilvánvaló ma. Mert ott aránylag nagyobb szabadságuk van a magyaroknak. Egyházmegyéik van­nak, s ha akarják, talán synodusok, egyház­­kerületük is lehet. Meg aztán a Reformed Church erejéhez képest a falat is nagyobb volt és nehezebben, lassabban megemészt­­hetőbb. De ha ott maradnak, ők is eltűn­nek, s hovatovább “elenyésző ponttá” vál­nak a nagy anyaegyház “támogató, de egy­szersmind abszorbeáló ölében”. ötödször, végtelenül jól esett az ön­érzetünknek az a tény, hogy a Püspök Ur két alternatívát lát az amerikai magyar re­­formátusság egységes egyházi elhelyezésé­ra: a Reformed Churchben, vagy a Füg­getlen Amerikai Magyar Református Egy­házban való elhelyezkedést. “Ez tehát a probléma az amerikai magyar reformátu­sok között: a magyar reformátusság a tif­fini egyezmény alapján a Reformed Church kebelében szerveztessék-e meg, vagy pedig a független magyar református egyház fog­ja egybe odaszakadt véreinket önálló és tisztán magyar alakulatképen?” — irja a Püspök Ur. Igazán csak most nyílik fel a szemünk, hogy a független mozgalom nem is olyan zugában lett dolog. Tud róla az egész ame­rikai magyar reformátusság, az egész ame­rikai magyarság, a magyar reformátusok közt egyházi munkát végző amerikai pro­testáns felekezetek, az egyházakat nyilván­tartó amerikai állami hivatal, több feleke­­zetközi bizottság, tud a magyar kormány, Magyarország kormányzója, a magyar re­formátus egyház összes vezetői és sokan a magyarországi ref. egyház tagjai közül. De mindezeknél jobban esik az, hogy ime, nemcsak a mi véleményünk szerint, de az ó-hazai egyház egy püspöke szerint is a független mozgalom eléggé tudomásul veendő dolog abból a szempontból, hogy akár az egész amerikai magyar református­ság egyházi elrendezésénél figyelembe vé­tessék. Mi, akik az eszmét képviseljük, tudtuk, hogy kevesen vagyunk, még ha olyan sokszor szemünkre sem lökték volna is. Azt is tudtuk, hogy bár az eszme képvi­selői kevesen vannak, az eszme maga nagy es fontos. Elleneseink ezt is igyekeztek ugyan lejelentéktelenezni, de ez úgy lát­szik, nem egészen sikerült. Ez az eszme ime, ma újra aktuálissá tette az amerikai magyar reformátusok kérdését és úgy lép elő, mint egyik lehetősége az összes ame­rikai magyar reformátusok egyesítésének... ha mindjárt kérdés, alternativa formájá­ban is. És most jönnek a Püspök ur neve alatt megjelent cikk legfontosabb részei, melyek­ben arra igyekeződik felelet adódni, hogy a két egyházi irányzat közül melyik látszik előnyösebbnek. Két szempontból mérlegel a két irány közt a Püspök Ur. 1. Vallási és 2. magyar külpolitikai szempontból. Na­gyon helyes mind a kettő. Hogyr a vallási szempont nem maradhat ki egy vallási mozgalom megítélésénél, az csak természe­tes. Sajnos, hogy erről a szempontról a csatlakozás lázas napjaiban csaknem telje­sen megfeledkeztek. Anyagi szempontok voltak főképen az irányadók. Egyik irány is, meg a másik irány is azzal igyekezett híveket fogni magának, hogy már egyszerű emberek tamáskodását is felkeltő mértékű anyagi támogatást Ígért azoknak, akik hoz­

Next

/
Thumbnails
Contents