Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01 / 12. szám
11 nálatos amerikai specialitás, amelyet csak olyan rendkívüli viszonyok közt lehet természetes dolognak venni, mint amilyenek az amerikai magyar reformátusok viszonyai. Szintén hálásan fogadandó és megjegyzendő a Püspök urnák az a rólunk szóló állítása, hogy sok csalódás után meg nem fogyott energiával függetlenek maradtunk. A függetlenek részéről mutatott, csalódásokat fogyatkozás, lankadás nélkül átélt energia kettős tanulságot foglal magában. Először mutatja azt, hogy ha az egész amerikai magyar reformátusság öszszefogott volna, avagy akár még ma is öszszefogna, a függetlenek részéről tanúsított kitartással és energiával szinte csodával határos rövid időn belül meg lehetne valósítani egy olyan nagy amerikai magyar református egyházat, amelyre mosolyogva tekintene le még a nap is az égről. Másodszor pedig esetleg ellenünk kimérendő csapásokkal szemben is hiteimül szolgál ez a sok megpróbáltatást fogyatkozás nélkül átélt független energia. Nevezetesen azt mondja az esetleges csapásokat kimérni készeknek, hogyr ez az energia az ő csapásukat is ki fogja birni. Arról beszél ez az energia, hogy a függetlenekkel kényrekedvre hatalmi ediktumokkal, hivatalos kijelentésekkel elbánni nem lehet. Ezeket egyenrangú feleknek kell elismerni bárkinek a világon, és aki sorsuk felől akar határozni, annak meg kell hallgatni őket is, és tekintettel lenni az ő el nem vitatható igazaikra is. Negyedszer nagyjelentőségűnek tartjuk a püspök urnák azt a megállapítását is, amely szerint az első csatlakozás (háború előtti) alkalmával a hazai egyházhoz “nem csatlakozottak elenyésző ponttá váltak a nagy anyaegyházak támogató, de egyszersmind abszorbeáló (felszívó) ölében.” Végzetesen igaz megállapítás. És igaz részben már is, de igaz lesz előbb-utóbb teljes mértékben is, a mostani becsatlakozott egyházak életében is. Nem tudjuk, mi az oka, hogy a püspök ur nem szól cikkében arról, hogy mi legyen a Presbyterian Church-höz tartozó gyülekezeteinkkel. Csak a Reformed Church-höz csatlakozó testvérekről és rólunk függetlenekről szól. És az a főkérdése, hogy a két egyházi alakulat közül melyikben egyesitessék az amerikai magyar reformátusság. Addig értjük a kérdést, hogy vagy a reformed csurchbeliek jöjjenek át a függetlenekhez, vagy a függetlenek menjenek át a Reformed Churchbe. De mi legyen a Presbyterian Churchnél levőkkel? Mert hiszen az előbbi két irány valamilyen módon való egyesülése még nem biztosítaná az amerikai magyar reformátusok egységét. Mert hiába Írják le a Reformed Chureh-beliek és a Presbyterian Church-beliek egymáshoz való viszonyát olyan barátságosnak, olyan keresztyéninek, a valóság az, hogy sokszor és sok helyen nagyobb az ellentét közöttük, mint akármelyikük és mi közöttünk. Tehát mi legyen a Presbyterian Church-höz tartozókkal az amerikai magyar reformátusság egysége és belső békéje szempontjából ? -— Ez az a kérdés, amelyet a Püspök Ur fel sem vet. Már most itt 3 eshetőség lehetséges. 1. Azt gondolta, hogy a függetleneknek a reformed church-beliekhez menetelével leegyszerűsödik az amerikai magyar reformátusok megosztódása a Reformed Church és a Presbyterian Church-höz tartozó két nagy csoportra (Nem említvén még más fenmaradó kisebb csoportokat) és ez a kettő megférne egymással. Ez álom Amig a magyar csak két irány között is válogathat, addig nincs kilátás békességre. A két iránynak mesterségesen elhallgatott ellentétei és hol személyes, hol más természetű ellenszenvei is ezt bizonyitják. 2. A Presbyterian Church-höz tartozók is, a Reformed Church-höz tartozók is átjönnének a függetlenekhez. így igen, igy volna békesség, természetesen a mindig jelenlévő apróbb személyi intrikácskákat nem tekintve. 3. A Reformed Church-beliek és a függetlenek valahogyan egyesülnének, a Presbyterian Church-höz tartozókról pedig teljesen lemond a Püspök Ur. — Valahogy úgy érezzük, hogy e miatt az ok miatt nem szól a Püspök ur cikke a presbyteriánus testvérekről. Úgy látszik, már ő is tudja, hogy azokat bajosan képes földi hatalom
