Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

6

inknak, melyek atyáik hitét képviselik ebben az országban?!

II. Mózes. Aki Egyiptomban, született. Aki Isten különös gondviselése folytán a Nílus békái közül a királyi palotába került, és sártaposó szegény zsidó szülék helyett egy királyleányt nevezhetett volna anyjának. Akit távoltartottak az egyiptomiak szemében megvetett zsidóktól, azok nyelvétől, szokásától, vallásától, ellenben szorgalmasan, tanították mindabban, ami egyiptomi, mint írva vagyon “tanittaték az Egyiptombeliek minden bölcsességére” (Ap. Csel. 7-22.) És ez a Mózes, ez az Egyiptomban született és teljesen egyiptomi nevelést nyert Mózes volt az. aki Izráel népét nemzetté kovácsolta, az ígéret földjének kapujáig kalauzolta, és ami minket a legjobban érdekel: népét vallásilag szervezte, Ábrahám, Izsák, Jákob Istenével szövetségi viszonyba hozta. Mózes, az immigrant egyiptomi zsidóktól Egyiptomban született és nevelkedett. Mózes cselekedte ezeket!

Vájjon miért ne kerülhetnének ki a mi Amerikában, született gyermekeinkből is magyar református vallásunknak forrólelkü Mózesei?! Miért ne?! Csak hit kell hozzá az atyák Istenében, mint Mózesnek volt. (Zsid. II. 23-28.)

III. Dániel. Ifjan került Babilónia királyának, Nabukodonozórnak fogságába, mikor az Jeruzsálemet lerombolta és a zsidó népet a babiloni vizek mellé hurcolta. Szigorú parancsban adatott ki az udvarmesternek, hogy más ifjakkal együtt taníttassák meg a káldeusok (babilóniaiak) nyelvére és Írására. És a király nagylelkű akart lenni. Az ifjú élelméről is gondoskodni akart. Minden jót kirendelt neki, ami babiloni Ínynek kedves vala. Igen ám, csakhogy azok az ételek a zsidó ételtörvények szerint tisztátalanok és megtiltottak

voltak. És Dániel visszautasította a velük való élést. Még ilyen, m|a már kicsinynek ítélt dologban is hii akart maradni atyái vallásához. Akkor, amikor a szerencse rámosolygott, és a Kébár folyó partján kesergő foglyok nyomorult sorsa helyett a királyi udvar fényébe emeltetett, amikor tehát emberi észjárás szerint minden tekintetben urai kedvében kellett volna járni. Később ismét bizonyságát adta annak, hogy a haza változtatásával nem tartotta szükségesnek a vallása változtatását is. Bizonyságot adott arról, hogy szerinte egy ország sem igényelheti magának azt a hatalmat, hogy más országból beléjeszármazottakat vallásuk megváltoztatására kényszeritsen. így történt a dolog: Dániel a hatalmas Babilon-birodalom, három főkormányzójának egyikévé neveztetett ki. A benszíilött babiloniakat bántotta az idegenszármazásunak ez a kitüntetése. Összeesküdtek elbuktatására. Rábeszélték a királyt, hogy adjon ki egy rendeletet, hogy 30 napig csak hozzá szabad imádkozni Babilon minden lakosának. Tudták, hogy Dánielnek az ősei vallásához való ragaszkodása, és atyái-Istenéhez való rendszeres imádkozása legsebezhetőbb oldala. Azért eszelték ki ezt a tervet, mert számítottak rá, hogy Dániel nem engedelmeskedik és a király, mint rendeletében kiadta, oroszlánok vermébe vetteti. És ott majd elvész. Mit csinált Dániel, az idegenben nevelkedett, babilonia-i államhivatalnok Dániel? A Biblia megmondja: “Dániel pedig, amint megtudta, hogy megiratott az irás, beméne az ő házába; és az ő felső termiének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dicséretet tön az ő Istene előtt, amiként azelőtt cselekszik vala.” (Dániel 6, 10.) És Dániel az oroszlánok vermébe került. Halált