Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-11-01 / 11. szám

6

rémmeséket állítunk a magyar reformátusság végpusztulásáról, holott “itt hol szemünk láttára bírókra kelnek a legjobb erők, versenyre lépnek az erények, ilyen környezetben a vallás dúsan növekedhet és virágozhat.”

Aztán Jugoszláviába küld valamennyiünket, mert itt nincs szükség mártírokra, de érezve azt, hogy ez a deportálás a mi akaratunk nélkül alighanem keresztül vihetetlen: egy nagyon jámbor, és nagyon költői kifejezéssel igy sóhajt fel: “Bizony jó volna már egyszer ezeket a hazajáró lelkeket hüs kriptába zárni.”

Anélkül, hogy a bárdolatlan cikkel polemizálni akarnánk, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy eddig még nem igen éreztük magunkat hősöknek és mártíroknak, csupán papi eskünkhöz becsületesen ragaszkodóknak, de a passiv hősiességnek határozottan igen nagy ereje szükséges ahoz, hogy a cikk elolvasása után csak ennyit jelentsünk ki: Uram bocsásd meg nekiek . . .

Ami pedig a legjobb erők ama birok-versenyét illeti, ahol “az erények versenyre lépnek: bejelentjük, hogy egy-egy ilyen cikk-tapasztalat után e nemes versenyre nem nevezünk be, mert a mi vallásunk ott nem növekedhet, s legkevésbbé sem virágozhat és gyümölcsözhet.

Mindezeket nem irtuk volna meg és sok eddig tudomásul vett hasonló jó kívánságokkal együtt elraktároztuk volna, ha Révész Imre debreceni vezércikke a harcmodor dolgát ki nem élezi. És ha már itt tartunk, akkor végzetes hiba volna meg nem emlékezni ugyancsak a nevezett amerikai újság ugyanazon számában “A Lelkészegyesület figyelmébe” címen megjelent közleményről. Ebben Melegh Gyula mckeesporti reformedbeli lelkész elmélkedik arról, hogy Sebestyén Endre esperes mit mondhatott és mit nem mondott el Magyarországon az amerikai helyzetről. Elmélkedésében újra kisért elleneseink régi vádja, hogy a független Egyház csak egy meghiúsult episzkopális kísérlet eredménye.

Ezzel kapcsolatban ki kell jelentenünk, hogy ez az állítás merőben alaptalan és szándékosan rosszindulatú beállítás lehet csupán. Azért alakult meg az Egyház, mert eleve szükségtelen és ártalmasnak tart mindenféle idegen egyházzal való szervi kapcsolatot. És bármennyire is szeretnék csatlakozott oldalról Egyházunk ügyét egy-két lelkész személyes ügyének beállítani, ez a feltevés megdől azon az egységen, amely lelkészek és hívek között nálunk elvi kérdésekben is megvan s amelyet megbontani nem engedünk.. .

íme, itt adtunk két .szemelvényt arról a harcmodorról, amit nem a Magyar Egyház kreált és épített ki. A gúnyon keresztül áttetsző mérhetetlen düh fuj felénk. És miért? 1. Mert azt tartjuk, hogy a magyar református vallás csak abban az esetben maradhat főn Amerikában, ha megmarad annak magyar és református talaja. 2. Szükségtelennek és a magyar református önérzet és öntudatra ártalmasnak tartunk minden olyan kapcsolatot, mely bennünket idegen egyházak szerves részeivé tenne. 3. Magunkat és híveinket meg akarjuk tartani papi és konfirmációi eskünkhöz hiven a teljes magyar református vallásban és egyházi szervezetben.

Hősök és Mártírok. Ezt az uj nevet kaptuk azért, mert a fenti három ponthoz igyekszünk ragaszkodni. Gúnyból adták ugyan, de becsületes harcainkban majd igyekezünk úgy viselkedni, hogy a gúnyos ferde mosoly egyenes vonalú komolyságra simuljon s megszégyenittessenek azok, akik az élő keresztyénséggel ilyen fura dolgokat egyeztetnek össze.

Borsy-Kerekes György.