Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-11-01 / 11. szám

7

VILÁGÍTÓ torony

Rovatvezető: NÁNÁSSY LAJOS.

KÉRDÉS: A kommunizmussal szemben ,mi az álláspontja a ref. keresztyén Egyháznak a magán vagyonra vonatkozólag?

FELELET: Szentirati alapon állva egyházunk a magán tulajdonnal szemben azt az elvet vallja, hogy minden az Istené és amivel csak bírunk, legyen az magán vagyon, tehetség, tekintély és hivatal, mind Istentől van és mi ajándékai elfogadása által az ő sáfárai vagyunk, akik épen ezért számadással tartozunk Ő neki, hogy a reánk bizott javakkal miként sáfárkodtunk? A gazdagot kérdőre vonja, hogy hogyan használta vagyonát és ha Isten önzést, fukarságot és kapzsiságot tapasztalt nála, büntetését nem kerülheti el. Az, akit tehetséggel ruházott fel, beszámol arról, hogy tudását embertársai boldogitására értékesitette-e ? Akit földi tekintély és nagy hivatal birtoklásába juttatott, beszámol arról, hogy at elbizakodás és önkény kerülésével dicsöitette-e Teremtöjét és hasznára volt-e embertestvéreinek?

Tehát csak kezelői vagyunk a földi javaknak, de keresztyén felfogás szerint azok nem a mi tulajdonaink, amikkel tetszésünk szerint bánhatunk. Ez isteni intézkedés ellen vét a szívtelen és önző kapitálista, aki a szeretet nagy parancsáról elfeledkezik. Az ilyen számára menyországot és örök üdvösséget nem ígérhet a Krisztus Egyháza. “Ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok”: mondja az apostol. Tehát a kárhoztatás egyaránt szól annak is, aki kevesebb javak felett nyert sáfárlási jogot és é miatt megölő ellensége annak, aki több múló javak felett rendelkezik. Tehát az örökösen hangzó jelszó ez: Vissza a Krisztushoz,

akiben az egész test szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek (Krisztus Egyháza) nevekedését a maga felépítésére szeretetben. (Ef. 4:16.)

KÉRDÉS: Római katholikus vagyok, házastársa(m református, öszszes gyermekeim reformátusok. Plébánosom nem gyóntat, nem áldoztat e miatt. Halálozás alkalmával számithatok-e eltemetésre a református Egyházban?

FELELET: Miért gondol az eltemetésre, mikor az élet kérdése fontosabb? Életében kell eleget tennie a Krisztus parancsának: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Mivel hitvestársa és összes gyermekei reformátusok, miért nem jön Ön is mi hozzánk, hogy az egész család egy közösségben dicsőíthesse az Istent? Ez esetben nem kellene éheztetnie halhatatlanságra teremtett lelkét, ami nagy bűn, hanem nálunk táplálhatná azt a Krisztus testével és ez esetben nem kellene azzal a kérdéssel gyötreni magát, hogy ki temetné el, mert mint a református Egyház rendes urvacsorázó tagjának joga volna a végtisztességtétel kiköveteléséhez.

KÉRDÉS: Miért nem temetik el egyes amerikai magyar református egyházközségekben azokat, akik nem egyháztagok? Magyarországon mindenkit eltemetnek.

FELELET: Azért, mert Amerika nem Magyarország. Otthon az állam áll az egyes egyházi csoportok mögött és rákényszeríti még a névleges reformátusokat is, hogy egyházi járandóságukat megfizessék. A,me-