Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-08-01 / 8. szám

16

jának növendékei előtt. Öröm volt látni a hála és tisztelet kifejezését az arcokon aziránt az ember iránt, aki felemelte szavát atyáik és anyáik földjéért Ujjongó lelkesedéssel fogadták el azt az ajánlatomat, hogy elküldjük Önnek ezt az elismerő és bátorító levelet azért, amit eddig tett és azért, amit a jövőben tehet azért a nemes országért, amely őseik szülőföldje volt. Szeretetünk őszinteségének bizonyítékául mindnyájan aláírjuk ezt a levelet és kérjük, fogadja azt kegyesen.

Öné a magyar igazságért

Vincze Károly, lelkész.

Megbecsülendő cselekedetet végeztek a cartereti iskolás gyermekek. Elismerés nekik — irja a Népszava — és elismerés derék magyar kalauzuknak, Vincze Károly ref. magyar papnak.

FELELET EGY BAPTISTÁNAK.

Egy cantoni baptista pár héttel ezelőtt a Magyar Egyház egyik, a baptista következetlenségekkel foglalkozó cikkével polemizálni akaró levelet küldött be a szerkesztőséghez. A levél hangja nem annyira az illető baptista hitéről, nem is theológiai ismeretéről, hanem neveletlenségéről győzött meg bennünket. Ez oknál fogva aztán nem is válaszoltunk neki, hanem más baptisták okulására is leközöljük Kiss Lajos demecseri ref. lelkésznek a Pásztortüz c. lapban megjelent ügyes cikkét:

Miért nem szabad a református keresztyénnek baptistává lenni?

1. A református Egyház a teljes Szentirás alapján a tiszta és világos igazságot tanitja, mindenben egyezően Jézus tanításával.

2. A református keresztyén mindent megtalálhat egyházában, amivel Istentől a lelke üdvösségét elnyerheti.

3. A református hit vértanuk és gályarabok szent örökségeként szállott reánk. — Egyházunk pedig mindig a nép egyháza, a nép tanítója, a népjogok védelmezője volt

négy évszázad óta. Mint lelki édesanya felnevelt, tanit, elkísér a bölcsőtől a koporsóig.

Megtagadni hitünk, elhagyni egyházunkat csúnya hálátlanság és hűtlen árulás.

4. A református anya csak akkor boldog, ha gyermekét a szent keresztség által már a bölcsőben az Isten kegyelmébe és Megváltónk szeretetébe ajánlhatja s nem tudna belenyugodni abba, hogy kedves szülötte, mint kereszteletlen pogány nőjjön fel. — Jézust is felvétették 8-ad nap szülei a szent szövetségbe (Luk. 2-21 ) s a gyermekekről igy tanított: “Ne tiltsátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyeknek országa. (Mt. 19-13.)

5. A baptistáknak csak egyetlen önálló tanításuk van: a felnőttek vizbemeritése. De ez a tanítás is a biblia téves magyarázásán alapszik. Ugyanis Jézus nem azért keresztelkedett meg, hogy nekünk a vizzel való keresztelés külső formájára példát adjon, hanem, hogy ő is a bűnösök közé számláltassék s ebben is bételjék a próféták jövendölése. (Mt. 3—11, 15.) Őmaga nem is keresztelt soha senkit vizzel, hanem csak Szent lélekkel, — az apostolok pedig egész háznépeket kereszteltek és sehol sincs írva a Szentirásban, hogy a gyermekeket kirekesztették volna. (Csel. 16—15.: 16— 33. I. Kor. 1—16.) Jézusnak a keresztségről szóló általános parancsa mindenkire vonatkozik, tehát kicsinyekre is. (Mt. 28— 19.) — Felnőtt ifjak és hajadonok vizbemeritését, mint látványosságot is kifogásoljuk. — Az üdvösséget nem a viz menynyisége szerzi meg, hanem az Isten ingyen való kegyelme. (Róm. 3—24.)

6. A baptisták épolyan gyarló és esendő emberek maradnak a bemerítés után is, mint más. (Róm. 3—10—12:7—14—25.)

7. A káromkodást, lopást, részegeskedést, paráznaságot s egyéb bűnöket a református egyház is kárhoztatja és szigorúan tiltja. De túlzott és személy válogató ítélkezésre nem tartja magát jogosítottnak. A bibliabeli farizeus és publikánus közül (Luk. 18—9—14.) inkább követi az utóbbi példáját. — A tiszta búza és konkolyról szóló példázatban Jézus még a minden-