Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-08-01 / 8. szám
9 dók békességét felforgassuk. Távol áll tőlünk ilyesmi. Ha ők maguktól tudnak korábbi megegyezésükön egyházunk javára változtatni: örömmel vesszük elhatározásukat. Ha nem tudnak, békét hagyunk nekik. Csak legalább ők maradjanak meg egyházunk alázatos és hűséges gyermekeinek. És legalább más vallásu gyermekeikben neveljék bele a vallásunk iránti megbecsülést és türelmet. Hogy esetleg majd az ő révükön kapjuk vissza azt, amit református szüléjük révén vesztettünk. Újabban előforduló esetekkel szemben azonban személyválogatás nélkül egyforma szigorúsággal kell eljárni. A másik előre leszögezendő dolog az, hogy ennek a kérdésnek az előhozásával mi sem római sem görög katholikus atyánkfiáit nem óhajtjuk megsérteni, érzékenységükben megbántani. Mi csak azt akarjuk védeni, ami isteni és emberi jog szerint a mi egyházunkat illeti meg. Mi hisszük ugyanis teljes énünk minden erejével, hogy a mi egyházunk is egy darabja a századok folytán darabokra törött, hajdan egységes, egyetemes és igaz, azaz katholikus — nem róni. vagy gör. katholikus! — ős keresztyén Anyaszentegyháznak. Épen úgy mint a római vagy gör. kath. egyház. Nem uj hit, nem uj vallás a mienk, hanem ugyanaz, amely egykor a szenteknek adatott (Judás lev. 3-ik v.), csak megtisztítva, megújítva, megreformálva annyira, amennyire azt emberileg lehetett, mindattól, amit az emberi gyarlóság durva, faragatlan pogány népek megtérítése és a világban való elhelyezkedés közben a középkori századokban rárakott és hozzátoldott. Ezen az alapon tehát a mi anyaszentegyházunk a maga területén jogos és törvényes reprezentánsa, képviselője a Krisztus általunk is vallott egy közönséges (görögül és latinul, sőt angolul is ka holikus) Anyaszentegyházának. És a földkerekség egyetlenegy egyházának sincsen semmiféle erkölcsi joga ahoz, hogy gyermekeink elszedni akarásával a mi egyházunk fejlődését, tagjainak szaporodását károsan befolyásolni igyekezzék; nincsen joga ahoz, hogy kivegye Anyaszentegyházunk öléből azokat a gyermekeket, akiket neki adott az Isten. Ő szereti azokat, fel tudja és fel is akarja nevelni azokat, és igaz keresztyén hitre nevelni azokat, nincs tehát ok arra, hogy elvegyék azokat Tőle, hogy másra bízassanak. Ha egy édes anya hűségesen gondját viseli gyermekeinek és jó szellemben neveli őket, ugy-e bár nincsen az a földi törvény, amely megengedné, hogy valaki elszakassza tőié az ő gyermekeit? Épen igy nem fosztható meg igazságosan Anyaszentegyházunk sem azoktól a gyermekeitől, akiknek Ő hűséges és megbízható lelki édes anyja. És amikor ezt a jogát hangsúlyozzuk Anyaszentházunknak, azon nincs megbotránkozni való egyetlen róni. vagy gör. kath. atyánkfia számára sem. Sőt, akiben belátó, igaz lélek van, az elismeri, hogy igazunk van, amikor nem engedjük veszni Anyaszentegyházunk jogos jogait. Keleti. A magyar nemzet vérét ontotta az emberiségért. Európát, a nyugati kultúrát Hunyadi János mentette meg a török betöréstől. Ez a tény s önvédelmi harca a legnemesebb nemzetek közé emeli a magyart. (E. Doumergue) * Európának reménye . . . A magyar név büszke név lesz és a hadba indulónak A vitéz, merész seregnek úgy zeng mint győzelmi szózat. (Ibsen. Költemény Magyarországhoz) * A párisi világkiállítás alkalmából Magyarország a világ csodálatát vívta ki virágzásának bizonyítékaival. (Sully Prudhomme) * Szeretnék oly természetes gondolkozásu lenni, mint egy magyar. (Nietzsche) * Hadi erényeinél, nyelvének befolyásánál fogva, valamint intézményeit és erkölcseit tekintve is a magyar állam területén a magyar faj a legkiválóbb. (Reclus) T
