Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-07-01 / 7. szám
10 dig, mint már említettük: a legtermészetesebb, legkevésbbé bizonyításra szoruló dolgok közé számlálja a halottak feltámadását és az örök életet. (Ajánlatos elolvasni János ev. 5-ik részéből 17-29 verseket; 6, 39-40; 11, 25-27; Ap. Csel. 17. 16-34; Róm. 8-ik rész 11, 22, 23; Filippibeliekhez írott levél 3, 20-21; Thessalónikabeliekhez Írott első levél 4-ik rész 13-17; Jelenések könyvének 20-ik részét és természetesen az első korinthusi levél 15-ik részét.) A feltámasztás munkája Krisztusnak adatott át az Atya által (Ján. 5-21.) És amint az Atya használta a Lelket a Fiú feltámasztásánál (Róm. 1-4), nyugodtan állíthatjuk, hogy amint azt már Ezékiel is látta látomásban (Ezékiel 37.), a mi feltámadásunkban is szerepe lesz a Léleknek. A feltámadás ideje a mi Urunk Jézus Krisztus látható, dicsőséges, személyes, második eljövetelével egyidőben fog megtörténni, amint arról a múlt közleményünkben is szülöttünk. (L. 1. Thess. 4-16; 1. Kor. 15-23.) A feltámadás kiterjed jókra és gonoszokra egyaránt, mivel jóknak és gonoszoknak egyaránt meg kell jelenni Krisztus előtt Ítéletre. Ebből a szempontból tekintve a feltámadás előkészület a nagy, ünnepélyes, utolsó ítélethez és az azután következő örök állapothoz, mely némelyekre nézve ídvességnek, másoknak kárhozatnak allapota lesz. Az előbbiek feltámadását éppen ezért nevezik idvességre, vagy életre való feltámadásnak, az utóbbiakét, azaz a gonoszokét pedig kárhozatra vagy Ítéletre való feltámadásnak. Már Dániel próféta igy tanította ezt (12-2), Krisztus hasonlóképen, mjkor igy szólt: „Eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsóban vannak, meghallják az Ő szavát és kijönnek, akik a jót cselekedték: az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték: a kárhozat feltámadására.” (Ján. 5, 28-29) L. még Máté 25-46; Ap. Csel. 24-15.) A feltámadás éppen amiatt csak azoknak örvendetes üzenet, akik a jót cselekszik. Akik Krisztuséi. Mert csak azokat akarja Krisztus, hogy ott legyenek, ahol Ő van, csak azoknak készített jó előre hajlékokat ott, ahol majd az ítélet után lenniök kell. (Ján. 17-24.) Épen ezért igazában csak az sóvároghat a feltámadás után, aki Krisztusban vetve bizalmát jó reménységgel van ama nap felől. így érzett pl. Pál apostol, aki a földi életnél jobbnak minősítette a Krisztussal lenni, és épen az idvességre való feltámadás reménységében adta oda magát minden fentartás nélkül az evangyélom munkálásának (1. Kor. 15-32) A gonoszok ellenben remegve és rettegve gondolhatnak a feltámadás napjára, mert ők attól semmi jót nem várhatnak. A Mennyei Jelenések írója megrázó színekkel festi le azoknak rémületét, és megzavarodását, akiket megtérés nélkül talál az a nap. ,,És a földnek királyai, és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasok és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba és a helyett, hogy feltámadást kívánnának mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül és a Bárány haragjától: mert eljött az ő haragjának nagy és félelmetes napja, és ki állhat meg?!” (Jelenések 6, 15-17.) De a hegyek nem fednek el senkit és a sziklák nem rejthetnek el, mert mint ugyancsak a Mennyei Jelenésekből olvashatjuk: „A tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak és megitéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik
